A Christ for all Nations elnökhelyettese

PETER VANDENBERG

Peter és Evangeline Vandenberg

CfaN portrék

Peter és Evangeline, mikor csatlakoztatok a CfaN-hoz?

Peter1981 januárjában. Akkoriban az Egyesült Királyságban laktunk, és ott szolgáltunk előbb egy bibliaiskolában, majd evangelizálásban és dicsőítésben. Amikor csatlakoztunk a CfaN-hoz, az egész család Johannesburgba költözött, ahol akkor a CfaN központja volt. 34 évesek voltunk, amikor csatlakoztunk a szervezethez, és most 71 évesek vagyunk, úgyhogy 38 éve vagyunk a tagjai.

Mi változott meg a családod számára, amikor csatlakoztatok a CfaN-hoz?

VangiHát, elég nagy kihívás volt, mert addig egyik helyről a másikra mentünk, és közösen szolgáltunk. Napi 24 órát, heti 7 napot együtt voltunk. A család többi tagja is részt vett a szolgálatban. Iskolai szünetekben a gyerekek velünk utaztak, és mindenben kivették a részüket. Azonban amikor csatlakoztunk a CfaN-hoz, hirtelen otthon találtam magamat 3 gyerekkel, egy ideje nagy részében távollévő férjjel. Ennek megvoltak a maga kihívásai. Összességében jó kihívás volt, de egy újfajta kihívás, mindenképpen. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy a férjem mindig olyankor megy el, amikor családi krízis van. Azt gondolom, hogy ezen minden asszony keresztül megy, akinek a férje gyakran van távol.

Peter, hogyan változott meg a CfaN-on belül a feladatod azóta, hogy csatlakoztál a szervezethez?

PeterAmikor tinédzser voltam, technikumot végeztem, és szakképzett autószerelő és repülőgépszerelő lettem. Azok alatt az évek alatt, amikor evangélista szolgálatban voltam az Egyesült Királyságban, gyakran kérdeztem Vangitól (a feleségemtől): "Kíváncsi vagyok, hogy az Úr miért hagyta, hogy annyi évet elpazaroljak a technikusi képességek elsajátítására!" Aztán tessék! Amikor a CfaN-hoz kerültem, a munkám 90%-ban technikusi képességeket igénylő feladatokból állt, beleértve a Nagy Sátor felépítését, illetve a mai napig is az evangelizációs kampány színhelyén a technikusi munkálatok elvégzését. Szóval, ahogy mondják, a "vér nem válik vízzé", vagyis amit tanultam, azt a legjobb célra használhattam! Na de visszatérve az eredeti kérdésre, bár előbb a CfaN kamionparkjának felelőse voltam, hamarosan előléptettek általános koordinátorrá, ami azt jelentette, hogy az én feladatom volt az, hogy kialakítsam a megfelelő struktúrákat és részlegeket az egyre növekvő szervezeten belül. Végül elnökhelyettes lettem, és Renhard Bonnke oldalán szolgálhattam hosszú éveket, és most támogathatom Daniel Kolendát is a vezetői feladatában. Az évek során az igehirdetői szerepem is bővült, a korai időkben még csak kisebb pásztori szemináriumokon prédikáltam, majd az evangelizációkkal párhuzamosan tartott Tűz konferenciák igehirdetője lettem. Hatalmas kiváltságként élem meg, hogy a mai napig Afrika-szerte több mint 2,7 millió pásztornak hirdethettem az Igét. Néhány évvel ezelőtt átadtam az adminisztratív teendők nagy részét nálam fiatalabbaknak, de továbbra is szeretek prédikálni - és továbbra is része vagyok a CfaN vezetői csapatának.

Vangi, mondj valamit te is a szolgálatodról, arról is, amit a CfaN előtt végeztél, és arról is, amit CfaN-nal végzel?

VangiPásztor szülők gyermekeként nőttem fel. Egész kicsi koromtól a szolgálat az életem része volt. 12 éves voltam, amikor a gyerekalkalmakon elkezdtem zongorázni, és nem sokra rá már a felnőtt istentiszteleteken orgonáztam és zongoráztam. Aztán még jobban részese lettem a gyülekezeti szolgálatnak. Vasárnapi iskola tanító lettem, vezettem a kórust, és egyre mélyült a szeretetem a dicsőítés felé. Az évek során dicsőítésvezető voltam és női konferenciákon adtam elő, és részt vettem más szolgálati lehetőségekben is, amik csak adódtam előttem. A CfaN-nál sok helyen vezettem a dicsőítést, még olyan nyelveken is, amiken egy szót sem beszéltem, fonetikusan megtanulva a dalok szavait! A Tűz konferenciák hosszú időn át fontos részei voltak az életemnek, nagyon élveztem azokat, és mély szellemi megtapasztalásaim is voltak!

Hogyan látjátok, mi a látásotok vagy szándékotok?

PeterAz emberek gyakran és sokat beszélnek a látásról: amit szerintük meg kell tenniük, amit meg akarnak tenni, vagy legalábbis amit remélnek, hogy megtehetnek. Én inkább azt mondanám: az Isten elhívása a legfontosabb. De erre általában az a válasz: "Nem tudom, mire hívott el Isten. Keresem az Ő akaratát."

De a kulcs a szándék. A szándék vezet a látáshoz. Amikor a szándék megváltozik, ezáltal a látásod is megváltozik. Az emberek a látást keresik - mindenben, nem csak a szolgálatban. Azt remélik, hallanak majd egy hangot, vagy valahogy egyszer csak meglátják, vagy megadatik nekik. De a látás mindig a szándékkal érkezik.

Peter Vandenberg több mint 2,7 millió pásztor előtt hirdette már az Isten Igéjét. Az evangélizációs kampányaink során különösen figyelünk ezekre a vezetőkre. Pontosan tudjuk, hogy ők azok, akik gyülekezeteket plántálnak, ők azok, akik az új megtérőket tanítványozzák és ők azok, akik a frontvonalban szolgálnak. Nekik is szükségük van olyan felfrissítő alkalmakra mint a Tűz konferencia. Készek vagytok segíteni nekünk, hogy támogassuk őket?
Peter Vandenberg több mint 2,7 millió pásztor előtt hirdette már az Isten Igéjét. Az evangélizációs kampányaink során különösen figyelünk ezekre a vezetőkre. Pontosan tudjuk, hogy ők azok, akik gyülekezeteket plántálnak, ők azok, akik az új megtérőket tanítványozzák és ők azok, akik a frontvonalban szolgálnak. Nekik is szükségük van olyan felfrissítő alkalmakra mint a Tűz konferencia. Készek vagytok segíteni nekünk, hogy támogassuk őket?

A szándék vezet a látáshoz!

Mi a szándékod? Sok esetben az emberek rossz célokat tűznek ki maguk elé. Ehhez akarnak egy látást, de látás nem nő ki egy rossz célból. Hadd hozzam magunkat példaként! A házasságkötésünk előtt nekünk az volt a szándékunk, hogy szeressük egymást, összeházasodjunk és szülessenek gyermekeink, és őket is szeressük. Aztán szándékunkban állt az is, hogy karriert építsünk, és betöltsük a szerepünket az életben, és ebben nagyon hatékonyak is voltunk. De minden megváltozott, amikor úgy éreztük, teljes idejű szolgálatba kell állnunk. Ez változtatott a szándékainkon. Megváltoztatta az életcélunkat.

Valójában az Úr soha nem mondta nekünk, hogy menjünk bibliaiskolába. Az Úr soha nem mondta nekünk, hogy költözzünk ki Angliába, és iratkozzunk be az Elim Pünkösdi Teológiái Főiskolára. A szándékaink vittek abba az irányba, hogy ezeket a döntéseket meghozzuk, mivel most már a szándékunk az volt, hogy teljes idejű munkásai legyünk az Úrnak, és tudtuk, hogy erre kell felkészülnünk. Ez a szándék készítette elő az utat a látásunkhoz - vagyis, hogy hirdessük az evangéliumot és lássunk embereket megtérni.

A későbbiek során a céljaink változtak, és az vált a szándékunkká, hogy a CfaN-nal dolgozzunk. Ez megváltoztatta a látásunkat - most már az lett a látásunk, hogy egy konkrét vezető tekintélye alatt szolgáljunk, amennyire csak tőlünk telik. Ez a vezető előbb Reinhard volt, és aztán Daniel lett.

A szándék vezet a látáshoz.

Mi az "ára" és a "jutalma" annak, hogy szolgáltok?

VangiÖnmagában az, hogy felszámolod a költségeket, még nem jelenti azt, hogy az ár túl nagy. Én mindig azzal a meggyőződéssel számoltam az árral, hogy Isten nem marad az ember adósa. Amikor a tőled telhető legjobbat adod magadból, amikor leteszed azt az oltárra, Istennek mindig van rá módja, hogy gazdagítsa az életedet. Számomra a legnagyobb ár a szeretteimtől való gyakori elválás volt - a gyermekeimtől, a férjemtől, a tágabb rokonságtól. De ez egy olyan áldozat volt, amit az Úrért örömmel és hálával meghoztam.

PeterÖtször kellett újrakezdenünk az anyagi életünket a "nulláról", miközben követtük Isten elhívását az életünkben, időnként mindent magunk mögött hagyva, amit felépítettünk, különösen amikor egy másik országba költöztünk. De ezt soha nem tekintettük áldozatnak - ez egy olyan ár volt, amit örömmel megfizettünk. Őszintén mondhatjuk, mindvégig megtapasztaltuk ezek között Isten áldásait és gondviselését. Az ár, akár számolunk vele, akár nem, nincs arányban a jutalommal, és az áldások mindig felülmúlják az áldozatot.

VangiSok mindenben gazdagodtunk, kezdve a kulturális dolgokkal. Minden egyes ország, ahol hosszabb-rövidebb ideig éltünk, hozzáadott valamit az életünkhöz, és voltak dolgok, szokások, amiket átvettünk mi is. Megtanultunk más nyelveket, utaztunk keresztül-kasul a világban, csodálatos embereket ismertünk meg. Szellemileg is gazdagított minket, mivel sokféle gondolkodásmódot és életformát láttunk, ami segített abban, hogy könnyebben alkalmazkodjunk más hívőkhöz, és hogy elfogadjuk azt, hogy sokféle módja van annak, hogy valaki az Isten hívását követi. Amikor engedelmeskedsz Istennek, az kitágítja a szellemedet.

Hogy látjátok a CfaN jövőjét? Merre tart a szervezet?

PeterKiváltságnak tartom, hogy az elmúlt 9 évben Daniel Kolenda mellett dolgozhattam, és korábban évtizedekig Reinhard Bonnkéval. Saját szememmel láttam, hogy az elmúlt kilenc évben több mint 21 millió embert fogadta el Jézust, mint személyes Megváltóját. Hogy mindezt a megfelelő nézőpontból lássuk, szeretném elmondani, hogy 19 évre volt szüksége annakidején a CfaN-nak, hogy az első 1 millió embert elérje! Nyilvánvaló, hogy egy teljesen új dinamizmus működik most, és nincs kétségem afelől, hogy a CfaN jövője nagyszerűbb lesz, mint a korábbi évek. És ebben már benne élünk! A célunk - hogy az evangéliumot hirdessük, és ezáltal emberek megtérjenek -, nem változott, de a látásunk kitágult. Én Isten kegyelme által ennek lehetek a tanúja.