55. nap: 
Alkalmazd a vért!

Az ősi kígyó, a világ Nagy Megtévesztője gyanakodva figyelte, ahogy Jézus végigjárja a városokat és falvakat, és megszabadítja az embereket a Sátán elnyomásától. A vakok láttak, a sánták jártak, a süketek hallottak. Egyre fokozódó ingerültséggel szemlélte, ahogy a Messiás szisztematikusan számolja fel a gonosz munkáját a Földön. Dühében fogát csikorgatta, és tervet szőtt elpusztítására. Hitvány embereket ingerelt fel, hogy halálra ítéljék. Beteges élvezettel nézte, amint rászegezik a fára azokat a csodálatos kezeket, amik addig gyógyulást és kegyelmet hoztak. Azok a kezek többé már nem okoznak problémát, gondolhatta. Teljesnek tűnt a diadala... Mekkora tévedés volt! Ugyanaz a vér, amely a Golgotán kifolyt, most megtöri a Sátán befolyását férfiak és nők életében a világ minden részén! Ez igaz rátok és rám is!

A Jelenések könyve első fejezetében ezt olvassuk: "És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; és a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai" (Jelenések 1:13-18, Károli fordítás).

Egyszer egy ateista ezt a kérdést szegezte nekem egy tévé műsorban: "Ha jól értem önt, Jézus Krisztus vére már kétezer éve rendelkezésre áll. De ha valóban olyan erő van benne, mint ön azt állítja, akkor miért van a világ mégis ilyen sajnálatra méltó állapotban?". "Nézze, uram - válaszoltam -, rengeteg szappan van forgalomban, mégis sok ember még mindig koszos. A szappan senkit nem tisztít meg a puszta meglétével, még akkor sem, ha az illető szappangyárban dolgozik - ha csak meg nem mosakszik vele". Kérd Istent, hogy tisztítsa meg bűnös életedet Jézus vére, és akkor velem együtt csatlakozol azokhoz a milliókhoz, akik hittel éneklik a régi himnuszt: "Van erő, van, csodás erő van, Jézus drága szent vérében!"

54. nap: 
Jézus, a te Gyógyítód

Jézus betegek sokaságát gyógyította meg - ez volt a küldetése. Egyszerre jött megváltani ÉS gyógyítani. Nem csak azokért jött le a Dicsőségből a földre, akik történetesen éppen akkor éltek. Nem csak azért jött, hogy annak a néhány ezer embernek enyhülést nyújtson. Az csak a kezdet volt! "Sok, különféle betegségekben sínylődőt meggyógyított; sok démont is kiűzött, és nem engedte beszélni a démonokat; azok ugyanis felismerték őt... Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban." (Márk 1:34; 4:1-9)

A Biblia szerint ezek azok a dolgok voltak, amiket "Jézus kezdett tenni". Cselekedetei által megmutatta, hogy mit akart tenni, hogy megláthassuk, mi volt a szívében. Amilyen akkor volt, olyan ma is. Ő azért jött meggyógyítani őket, hogy meggyógyíthasson téged is! Valószínűleg azok, akik Jézus kortársai voltak, Jézusra mindenekelőtt mint gyógyítóra gondoltak. Jézus, a Gyógyító. Nem várt arra, hogy majd a betegek odamennek hozzá - gyakran ő ment hozzájuk. Péter apostol valójában azt mondta, hogy Jézus pontosan ebből a célból járt szerteszét. A gyógyítás a küldetésének fő része volt, és Jézus egyértelművé tette, hogy Isten ezeknek a dolgoknak a megtételére küldte őt a földre.

Ha valaki nyolc vagy több évet azzal tölt, hogy orvosnak tanuljon, amikor befejezi a tanulmányait, munkába áll egy kórházban vagy rendelőt nyit. Milyen őrültség volna, ha ennyi erőfeszítés után nem gyakorolná, amire képesítést szerzett?! Azt olvassuk Máténál: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta". Ez egy Ézsaiás prófétától vett idézet volt, amit a keresztre feszítésről mondott. Krisztus a saját testében vitte fel a keresztre a fájdalmainkat és a bűneinket. Ha Jézus meghalt érted, akkor nem túlzott várakozás vele kapcsolatban, hogy meg is gyógyít! "Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében" (Máté 4:23). Értsd meg, hogy Jézusnál a te gyógyulásod is benne volt földi céljaiba, és fogadd el hálaadással az Ő ajándékát!

53. nap: 
Ima általi együttműködés Istennel

Isten jobban meg akarja válaszolni a közbenjáró imáinkat, mint amennyire mi akarjuk, hogy megválaszolja azokat. A közbenjárás nem emberi találmány - Isten találta ki. Az ima által Ő von be minket a munkájába. Isten vágyik rá, hogy megmutassa erejét egész városok, régiók és országok számára azért, hogy tömeges megtérések történjenek. Vágyik kijelenteni magát azoknak, akik ma még sötétségben járnak, hogy megpillanthassák az evangélium dicsőséges fényét, és Hozzá térjenek. Vágyik rá, hogy emberek megszabaduljanak, meggyógyuljanak és helyreálljanak. Vágyik rá, hogy kifossza a poklot, és benépesítse a mennyet! Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, megadott minden eszközt az Ő népének (az egyháznak), amire szükségünk lehet, feltéve, ha ezeket az eszközöket arra használjuk, amire valók. Kezünkbe adta a mennyek országának kulcsait, amelyekkel kinyithatjuk a menny kincsesházait, leverhetjük a nemzetekről a láncokat, széttörhetjük az igákat és megtörhetjük az átkokat!

Az evangelizációs kampányaink során száz és százezrek gyűlnek össze minden egyes alkalmunkon, köztük betegek és szükségben levő ezrei, akik azért jönnek, hogy imádkozzunk értük. Fizikailag lehetetlen mindegyikükért személyesen kézrátétellel imádkoznunk, de erre nincs is szükség. A szolgálatunk során csodálatos felfedezésre jutottunk: Istennél nincsenek korlátok! Amikor gyógyulásért imádkozunk a hatalmas tömeg fölött, Isten ereje a leghátul állókra éppúgy kiárad, mint azokra akik az első sorban állnak, és a tömeg minden részéről jönnek előre csodák és gyógyulásokról bizonyságot tenni! Minden alkalommal tömegével láthatunk embereket megszabadulni, meggyógyulni és megkeresztelkedni a Szent Szellem tüzével! Mindezek a dolgok egyszerűen a hit és az ima ereje által történnek - és meg kell értened, hogy ugyanez a titkos fegyver áll a te rendelkezésedre is!

52. nap: 
A dünamisz erő

Reinhard Bonnke mondta egyszer: "Az embernek szüksége van Istenre, de Istennek is szüksége van az emberre. Amikor a kettő együttműködik Isten szándékainak megvalósításában, bármi lehetségessé válik". A hit általi természetfeletti egyezségben a Mindenható Isten és egy olyan ember között, aki tudja, hogyan kell imádkozni, nagyobb erő van, mint egy termonukleáris bombában! Ilyenkor a menny és föld között kialakul egy partnerség, amely akkor valósul meg, amikor Isten népe egyetért Isten szándékaival, és imádkozik ezeknek a szándékoknak a földi megvalósulásáért. Erre a sokak által fel nem ismert igazságra utal Jakab a levelében, amikor azt mondja: "Igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése" (Jakab 5:16). Az angol fordítás szerint "Az igaz ember hatékony buzgó imája sokat elvégez" . Egy másik angol fordítás szerint "Az igaz ember őszinte [szívből jövő, folyamatos] imádsága hatalmas erő működését szabadítja fel".

Az ebben az igében használt "erő" eredeti görög szava a δύναμις (dünamisz), amelyet helyesen fordítanak erőnek, valamiben rejlő képességnek, adottságnak, valami teljesítésének képességének. A 2 Timótheus 1:7 gyakran idézett mondata így hangzik: "Mert nem a félelem lelkét (szellemét) adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét (szellemét)". Dünamisz erő szellemét kaptuk Istentől!

A Biblia arra tanít, hogy amikor imádkozunk, lehetőséget nyerünk arra, hogy a menny erejét hozzuk be a körülményeinkbe és a földi eseményekbe. A hittel elmondott imában megvan az az erő, hogy meghiúsítsuk az ördög terveit, elhárítsunk az útból minden akadályt, letörjünk az ajtókról minden lakatot, és felszabadítsuk Isten áldásainak akadálytalan áradását. Ezt végzi el az erő!

Egészen addig, amíg az ellenség képes Isten népét félelemben tartani, és meggyőzni arról, hogy fegyvertelenek azokkal a körülményekkel szemben, amikkel szembe néznek, a világra gyakorolt hatásuk vérszegény és minimális lesz. Amikor viszont Istentől elnyert erejének felismerésével kezd el imádkozni, a Sátán a farkát behúzva fog menekülni!

51. nap: 
Láss a mennyei nézőpontból!

Ézsaiás próféta könyvének 6. fejezete bepillantást ad az Úr tróntermébe. "Uzzijá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"

A leírás alapján a szeráfok a harmadik szárnypárjukat repülésre használták. Miközben repültek, ezt kiáltották: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" Repültek és énekeltek. A legmagasabb szintű dicsőítést végezték! Szárnyaik zúgása adta a zene ritmusát. Érdekes, hogy ezek a mennyei lények nem azt kiáltották, hogy "szeretet, szeretet, szeretet"" vagy "békesség, békesség, békesség", hanem azt zengték, hogy "szent, szent, szent a Seregek Ura".

A dicsőítés csúcsa és az imádat legmagasabb formája mindig Isten szentségéhez és dicsőségéhez kapcsolódik. Hogyan mondhatták ezek az angyalok, hogy az egész földet betölti Isten dicsősége? Talán nem jutnak el a hírek a mennybe a földi rettenetekről: a pogány és istentelen birodalmakról, a háborúkról, a gyűlölködésekről, a pénzsóvárságról, az emberi szenvedésekről? Soha nem hallottak a mennyben a tengernyi betegségről, szenvedésről és fájdalomról, ami a földön van? Természetesen hallottak róla, de a trón előtt repülve egy magasabb nézőpontból látták azokat. Isteni szemszögéből láttak rá a földi dolgokra, és nem emberiből. A föld felett lebegve, a teljes képet látva törtek ki elragadtatott dicsőítésbe. A láthatárt nem a földön élők szemmagasságából pásztázva, a mindenkori holnapokat látva énekelték: "Dicsősége betölti az egész földet!"

Ha úgy érzed, eleged van mindabból, ami ezen a földön történik mostanában; ha a körülmények hegyei, amik között találod magadat, fenyegetően tornyosulnak föléd, akkor éppen ideje, hogy felmenj az Úr hegyére, és a trón szemszögét elsajátítsd! Lásd a világot, és a saját a trón szemmagasságából! A Szentírás szerint a hívő a "mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusban" (Efé 2:6). Mi a te szemszöged? Egy vakondtúrás tetejéről vagy a Mount Everest csúcsáról szemléled a világot? Amikor dicsőíted és imádod az Urat, felemeltetsz Isten trónjához, és onnét nézhetsz szerteszét.

Látod, a dicséret felemel! A kételkedés, félelem, morgolódás és zsörtölődés csak nehéz batyuként szolgál a hátadon és ólomcsizmaként a lábadon, de a dicséretben a trónt, az Úr erejét, hatalmát és az Ő szentségét szemlélheted! És oltalmában megnyugszik a lélek.

A trónteremben állva az Úr felkészítette Ézsaiást, küldetést adott neki, és megtisztította az oltár tüzével, hogy az Isten szolgája tökéletesen alkalmassá váljék a szolgálatra. Ó, dicsőség Istennek! Amikor tiszta motivációval szolgáljuk az Urat, és időt töltünk a trónnál a jelenlétében, akkor legyőzhetetlenek, ellenállók és bevehetetlenek vagyunk! A probléma akkor szokott kezdődni, amikor e világ gondjai erőt vesznek rajtunk. Amikor megengedjük a félelemnek, hogy elárasszon minket, elveszítjük a trón szemszögét. Azonban amikor a dicséretben felemelkedünk a harmadik égig, a jellemünk megacélozódik; a félelmeink elillannak, és a hitünk megerősödik a Seregek Ura jelenlétében!

50. nap: 
A hit megrémiti a Sátánt

Az egyik afrikai evangelizációs kampányunk során volt egy olyan megtapasztalásom, ami kijelentés jellegű volt számomra. A dél-afrikai Green Valley-ben készültünk használni a nagy sátrunkat. A csapatunk készen állt arra, hogy felállítsa a sátort, amelybe abban az időben körülbelül tízezren fértek el, úgy afrikai módra. Nagy várakozással számoltuk vissza az órákat a nyitóalkalomra. Egyszer csak felhívott a sátorfelelősöm. "A talaj túlságosan puha" - kezdte, majd így folytatta: "Ha jön egy nagyobb szél vagy eső, a rögzítőhorgonyok kihúzódhatnak, és a sátor összedőlhet. A nedves föld nem kedvező a sátorállításra". A kérdése úgy hangzott, folytassák-e a munkálatokat, és felállítsák-e így is a sátrat. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeinket. Természetesen rettenetes lenne, ha a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg. Imádkoztam szívemben az Úrhoz, miközben pörgött az agyam. Hirtelen egy csodálatos, isteni bizonyosság áradt az elmémbe. "Folytassátok a munkát", válaszoltam. "Jézus nevében nem fog esni az eső, és nem lesz vihar!" Ezzel az utasítással aztán annak rendje és módja szerint felépült a sátor.

Az első alkalmak nagyszerűek voltak. Estéről estére megtelt a sátor Isten után szomjazó emberekkel. Aztán az egyik délutánon, amikor a sátorhoz közeli parkolóban a lakókocsimban térdelve imádkoztam, felemeltem a tekintetemet, hatalmas viharfelhőt láttam, ami betöltötte a nyugati eget, és pont felénk tartott. Volt már részed igazi afrikai viharban, ami vízzel tölti meg a levegőt? A felhőket, mint valami szurok-fekete göndör hajtömegeket űzte-hajtotta a vihar. "Itt jön a katasztrófád" - sugallta valami belül. Aztán meghallottam a Szent Szellem hangját, amint válaszol erre a félelemre, és tisztán értettem, amire utasított: "Menj és fedd meg az ördögöt!" Kiléptem hát a lakókocsiból, és agresszív léptekkel a közelgő vihar irányába indultam. Felemeltem a mutatóujjamat, rámutattam a viharra, és így kiáltottam: "Ördög, beszédem van veled Jézus nevében! Ha most lerombolod ezt a sátramat, én egy háromszor ekkora sátort fogok kérni hittel Istentől!" Abban a pillanatban valami hihetetlen dolog történt - a felhők oszlani kezdtek, és a sátort jó messziről megkerülve visszafordultak! A veszély elhárult.

A felhők és az eső végül nem értek el minket, és a sátor is erősen állt az evangelizációs kampány végéig. Milyen nagy a mi Istenünk! Aztán egy csodálatos igazság hatalmasabban nyilallt belém, mint bármilyen villámlás, amivel a vihar lecsaphatott volna ránk: A hit megrémíti a Sátánt! A hitem elriasztotta az ördögöt. Valószínűleg már amúgy is elég oka volt az aggódásra a sátrunk miatt, és a nagyobb sátorra vonatkozó hit valósággal megrendítette.

"Az ördögök rettegnek" - állítja a Biblia a Jakab 2:19 szerint. Ha élő hittel felkelünk, és Isten erejére támaszkodva dacolunk az ellenállással, a hitünk félelmet kelt a fő-félelemkeltőben, a Sátánban. "Engedelmeskedjetek Istennek. Álljatok ellen az ördögnek, és elfut előletek", szólít fel a Biblia (Jakab 4:7). A Szentírás más helyen is utasít minket arra, hogy álljunk ellen az ellenségünknek, az ördögnek: "...álljatok ellene a hitben szilárdan" (1Péter 5:9). Ez egy tény. János pedig így tesz bizonyságot: "Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt" (1János 2:13). Az Istenbe vetett hit által még "a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak" (Ézsaiás 33:23).

Ja, és a sátras történetem nem ért még véget, mert valami nyugtalanság gyötört a szívemben. "Mi van, ha az ördög félreértette a szavaimat?" - tűnődtem, és ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Ezért aztán elhatároztam, hogy tisztázom vele ezt a dolgot. Újra megszólítottam Jézus nevében, és ezt mondtam neki: "Nem alkudozom veled! Csak azért, mert visszavontad a szeleket és az esőt, ez nem jelenti azt, hogy egyezséget kötöttem volna veled arról, hogy lemondok a nagyobb sátorról. Az a sátor így is, úgy is meglesz!" Nem az a dolgunk, hogy tárgyaljunk az ördöggel - az a dolgunk, hogy kiűzzük! Ez minden, amit a Biblia a vele kapcsolatos teendőnkről mond. Ismételd magadban: a hit megrémíti a Sátánt, a hit megrémíti a Sátánt, a hit megrémíti a Sátánt! Ez az igazság a negatív mezőből a pozitívba visz át! Jézusban győztes vagy, nem áldozat. A Sátán az áldozat, mert Jézus a kígyó fejére taposott!

49. nap: 
Isten erejében járva

Talán hallottál róla, hogy a koronavírus bizonyos körülmények között nem él meg, ilyen a szappan és a magas hőmérsékletű víz és az alkoholos antibakteriális kézfertőtlenítő. A vírus mikroszkopikus héja ezek között a körülmények között feloldódik, lehetetlenné válva arra, hogy megtapadjon a bőrfelszínen vagy behatoljon az emberi sejtbe.

Ahogy a koronavírusnak nincs esélye a túlélésre a szappanos vízben, ugyanúgy a betegségeknek sincs esélyük a túlélésre az Isten dicsőségében. Az ApCsel 5:14-16-ban azt olvassuk, hogy Isten megnyilvánuló dicsősége hatalmas módon nyugodott Péter apostolon: "A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak".

Fantasztikus belegondolni, hogy lehetséges Isten megnyilvánuló dicsőségének olyan mértékében járni, hogy semmiféle betegség és erőtlenség vagy démoni erő nem képes megmaradni a jelenlétünkben, mint ahogy egy hógolyó sem bírja ki a hegesztőpisztoly kék lángcsóváját! Isten képes és kész rá, hogy teljes dicsőségével megjelenjen az emberi lét természetes valóságában, ahol valóságosan átélhetik Őt az emberek.

Hiszem, hogy az emberek mindenfelé vágyakoznak azután, hogy Isten érintését kézzelfogható módon átéljék. Elveszett és haldokló világunk vágyja megérteni és megtapasztalni az evangéliumot, és vágyik arra, hogy az evangélium ereje megérintse és meggyógyítsa. Többre vágynak, mint csupán a fülükkel hallani az evangélium üzenetét. Aki hallja az evangéliumot, kell, hogy legyen egy megtapasztalása róla, ami aztán magyarázatra szorul, és ne csupán halljon egy magyarázatot valamiről, ami aztán megtapasztalásra szorul! Az evangéliumnak egy életet megváltoztató találkozássá kell válnia. Isten dicsőségének megnyilvánulása nem csak egy olyan valami volt, ami a bibliai időkre korlátozódott. Jelen pillanatban is, Isten népe imája, az Ő Igéjében való hit és az evangélium hirdetése miatt látjuk naponta és világszerte, hogy Isten dicsősége megnyilvánul.

Emberek naponta gyógyulnak meg! Istennel a természetfölötti a természetes, és a lehetetlen a lehetséges! Isten úgy tervezte el, hogy a kereszténység kezdettől a végig természetfölötti létezés legyen, és az Isten erejének és hatalmának a megnyilvánulása legyen a norma. Hadd állítsalak kihívás elé titeket ezen a mai napon: Legyetek világosság a sötétben! Ne húzódj vissza félelemmel teljesen, mint a világi emberek, akik csak a tudományban, a gyógyászatban, a politikusokban és a gazdaságban reménykednek! Isten gyermeke vagy. Rendelkezésedre áll a menny minden forrása. A benned munkálkodó erő ugyanaz, mint amit Isten használt akkor, amikor Krisztust a halálból feltámasztotta (Efézus 1:20). Kelj fel és járj ebben az erőben Jézus nevében!

48. nap: 
Mi van a kezedben?

Mózes egészen megrendült, amikor Isten elhívta őt, hogy Izrael gyermekeit kiszabadítsa Egyiptomból. Tele volt kérdésekkel, és még elképzelni sem tudta, hogy fog majd hozzá egy ilyen bravúr kivitelezéséhez. Kérdésekkel, aggályokkal és ellenvetésekkel kezdte bombázni Istent, mire Ő nem így felelt: "Ne aggódj, Mózes! A következőt fogom tenni: először is, vérré változtatom a Nílus vizét. Azután elküldöm a békák csapását, majd tetvekkel, aztán legyekkel verem meg Egyiptomot. Utána megölöm az állatállományt, fekélyekkel, jégesővel és sáskával verem meg az országot, amit sötétség és az elsőszülöttek halála követ majd. Mihelyt kijöttetek Egyiptomból, kettéválasztom a Vörös-tengert, és nappal felhő-, éjszaka pedig tűzoszloppal vezetlek titeket a pusztában." Biztos vagyok benne, az isteni terv ilyen részletes kinyilatkoztatása Mózes számára nagy vigasztalást jelentett volna. Ehelyett az történt, hogy amikor Mózes az összes kétségbeesett kérdését feltette arra vonatkozóan, hogy Isten miként fogja kiszabadítani a népét, Ő a maga kérdésével felelt: "Mózes, mi van a kezedben?" És ő ezt válaszolta: "Egy pálca."

Egy pillanatra gondolj bele, mennyire abszurd dolgot kért Isten Mózestől - ezt a szökevény nomádot a leghatalmasabb birodalomba küldte a világon, hogy szabadítsa meg az Ő népét. És ehhez egy bot volt Mózes minden felszerelése! Az exodus egész története, az összes csoda, az összes világot megváltoztató hőstett folyamán egy boton kívül semmi más nem volt Mózes kezében! De amikor Mózes tette, amit tudott - használta azt, ami a kezében volt -, kezdett kibontakozni a történet hátralevő része, és egyfajta dominóeffektusban minden esemény kiváltotta a következőt, végig az Ígéret földjéig vezető úton.

Jelen helyzetben a föld valamennyi országában az emberek aggódnak a koronavírus járvány miatt. Sokan elveszítették a munkájukat, az anyagi bevételeiket és biztonságukat. Gyötrő kérdésekkel és a jövő iránti bizonytalansággal vannak tele. Ha te is így érzel, talán ez az üzenet az Úrtól neked szól. Készíts leltárt az életedről, hogy meglásd, éppen most mit tartasz a kezedben! Szó lehet emberekről, kapcsolatokról, érdeklődésekről, lehetőségekről, gondolatokról vagy álmokról. Megvan az esélye, hogy a jövőd magjai már elvettettek éledet földjébe. Kérd Istentől, hogy adjon bölcsességet a megkülönböztetésükre, azután pedig öntözd szorgalmasan, és várd az aratást türelmesen! És ne aggódj, ha Isten utat készített egy egész nemzet kiszabadítására egyetlen botot használva, akkor minden bizonnyal utat tud készíteni számodra is!

47. nap: 
Nem kell félned a jövőtől!

Szerencsétlen módon Isten népe között oly sokak számára az engedelmesség a legnagyobb nehézségek területe. Olyanok vagyunk mint a juhok - hajlamosak az elkódorgásra, és hallatlanul ostobák. A szamarakhoz is hasonlóak - makacsak és akaratosak vagyunk. Hasonlítunk a pávákra is - önteltek és hiúak vagyunk. Nyomban készen állunk az elemzésre és az okoskodásra, és nehezen szánjuk rá magunkat az engedelmességre. A halogatás mesterei vagyunk és az önigazolás szakértői. Természetes képességünk a kifogások gyártása, viszont milyen nehéznek tűnik az egyszerű engedelmesség!

"Most pedig, óh Izrael! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden Ő utain járj, és szeresd Őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, és teljes lelkedből, megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!" (5Mózes 10:12-13).

Figyeld meg: Isten nem azért ad parancsokat, hogy nyomorultakká tegyen bennünket - azok a mi javunkat szolgálják! Meglehet, ez elég sablonosan hangzik, de kérlek, ne engedd el a füled mellett a következő bekezdésre ugorva! Egy pillanatra állj meg, és mérlegeld ezt a gondolatot! Minden ismeret és bölcsesség Istené. Ő tudja, mit tartogat a jövő, és a múltat is ismeri. Képes előre látni, amivel majd találkozol az életed során, és amivel körülötted mindenki más is a maga életében. Tudja, mi fog bekövetkezni a gazdasági életben, a politikában és a világ állapotában. Amikor szól hozzád, bennfentes információval lát el, hogy előnyös helyzetbe kerülj, és az a létező legkifizetődőbb dolog, amit a saját érdekedben tehetsz, hogy engedelmeskedsz neki.

Akik szót fogadnak az Úrnak, azoknak nem kell félniük a jövőtől. Sok példára mutathatnék rá a magam életéből. Olyan időkből, amikor Isten szólt hozzám valamilyen ügyben, de minthogy bizonyos szintű személyes áldozatba került az engedelmesség, küszködtem és birkóztam vele a szívemben és elmémben - olykor sokkal hosszabban, mint szab ad lett volna. Végül aztán felfedeztem: Ő azért adja az utasításokat, hogy megkíméljen engem a bánat, a fájdalom és a terhek hegyeitől. Ó, bárcsak képesek lennénk engedelmességet tanulni - akkor minden területen beteljesedett, boldog és áldott életet élhetnénk!

John H. Sammis híres himnusza jól kifejezi ezt:

"Bízz és engedelmeskedj, mert nincs más útja annak,
Hogy boldog légy Jézusban, minthogy bízz és engedelmeskedj!"

Az 1 Sámuel 15:22-23 azt mondja: "Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség: és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés". Az engedelmességnek nincs alternatívája - még az áldozatok, a könyörgések, vagy könnyek sem teszik meg helyette. Amikor Isten szól, arra csak egyetlen megfelelő válasz létezik: azonnali, feltétlen engedelmesség.

46. nap
Isten kosara

A befektetők gyakran több vállalkozásba invesztálnak, mert ha az egyik nem boldogul, valami mást is látni akarnak, amire támaszkodhatnak. Elterjedt mondás az üzleti világban, hogy ne tegyél fel mindent egy lapra, vagy ahogy az angol változat hangzik: "Ne rakd az összes tojást egyetlen kosárba!" Ez azt jelenti, hogy ne egyetlen befektetésbe helyezd ki az összes erőforrásodat, mert ha összetörik egy kosarad, és abba tetted az összes tojást, akkor mindent elveszítesz. Tudod, ha egy bizonyos kosárból visszatartasz valamennyi "tojást", az azt jelenti, nem vagy benne biztos, hogy kitart majd az a kosár. Lehet, hogy 50 százalékos a bizalmad, vagy akár 99 százalékos, de az a kis százalékban meglevő bajsejtelem az, amit én "hitetlenségnek" nevezek. Honnan tudod tehát, hogy mikor szabadultál meg az összes hitetlenségtől? Amikor az összes tojásodat Isten kosarába tetted!

A szolgálatom korai szakaszában keresztúthoz értem, amikor el kellett döntenem, hogy milyen irányba megyek tovább. Lényegében választanom kellett egy anyagi és más vonatkozásban is biztonságot kínáló helyzet, illetve Isten elhívásának követése között, annak minden kockázatával és előre nem látható folyományaival. A szívemben meg voltam győződve arról, hogy teljes mértékben el kell köteleznem magam egyik vagy másik választás mellett, ugyanakkor nem akaródzott lemondanom egyik lehetőségről sem. Így imádkoztam: "Uram, nem akarok ostoba lenni, hogy minden tojásomat ugyanabba a kosárba tegyem". Akkor meghallottam az Úr hangját. "Megbízhatsz a kosaramban" - mondta. Azt tapasztaltam, hogy igazat szólt. Isten kosara a legjobb - teljesen megbízható, és soha nem törik össze.

Amikor Hernando Cortez, a híres spanyol felfedező a mexikói kikötőbe, Vera Cruzba érkezett 1519-ben, kilátástalan esélyekkel találta magát szemben. Ott állt előtte a hatalmas azték birodalom óriási haderejével. Corteznek viszont csak mintegy hatszáz embere volt. Távol kerültek az otthontól egy különös földön, és reménytelenül ellenük szólt minden kilátás. Cortez tudta, hogy az emberei egyik szemüket mindig a hajón tartják, mert haza vágyódnak. Tudta, a gondolataik mélyén mindig ott motoszkál a szökés, mint igen vonzó alternatíva. És tudta, ha az emberek szíve vagy gondolkodása megosztott, a küldetés biztosan kudarcot vall.

Ekkor Cortez valami elképzelhetetlent tett. Elrendelte, hogy a flottájukat alkotó tizenegy hajót mind gyújtsák fel. Mikor a parton állva nézték, ahogy a menekülés egyetlen útja a lángok martaléka lett, az meghatározó pillanat volt. Többé semmi lehetőségük nem volt a visszatérésre. Vagy győznek, vagy meghalnak. Ez a tökéletes és abszolút elkötelezettség hihetetlen potenciált nyitott, amely erőt adott nekik a sikerhez ott, ahol addig mindenki kudarcot vallott.

A Jakab 1:8 szerint "A kettős értelmű ember minden útjában állhatatlan". Soha nem leszel igazán sikeres egy dologban, ha félig benne vagy, félig nem. Ha Isten elhívott, nincs szükséged "biztonsági tervre". Nem kell veszteségeket korlátozó ellenügyleteket kötnöd. Nem kell visszatartanod a tojásaid egy részét "bármi eshetőségre". Vesd ki a hitetlenséget, rakd az összes tojásodat Isten kosarába, égesd fel a hajóidat - add át magad Őneki és a terve számára, testestül, lelkestül, szellemestül!

Amikor 100 százalékban elkötelezed magad, és kizárod a visszafordulás lehetőségét, a hatékonyság és erő olyan szintjére törsz át, amilyet addig soha nem tapasztaltál. Ahol mások megbuktak, ott te boldogulni fogsz. Sikerre jutsz a kilátástalan esélyekkel szemben is. Hegyek mozdulnak arrébb a kedvedért, és semmi sem lesz lehetetlen neked.

45. nap: 
Űzd ki a kételkedést!

Úgy vélem, Isten népe között sokan föl sem fogják, hogy a hitetlenség mennyire sötét és veszélyes. Sok kegyes, önigazult keresztény vallásos leereszkedéssel néz az olyan emberekre, akik más - szembetűnőbb - bűnöket követnek el, és élesen kritizálják őket. Közben pedig nem ébrednek rá, hogy a szívükben dédelgetett hitetlenség - melyet egyes esetekben még a teológiai doktrínáikban is kegyelettel öveznek - Isten szemében gonoszabb az általuk kárhoztatott bűnöknél. Jézus többször dorgálta a tanítványait a hitetlenségükért, mint bármi más bűn miatt. Nem csupán azért olyan veszélyes a hitetlenség, mert az önmagában bűn, hanem mert más bűnök számára is ajtót nyit. Már sok csodálatos könyvet írtak a hitről, és sok erős üzenetet mondtak el róla. A hit valóban Isten Királyságának devizája, és lehetetlen hit nélkül tetszeni Istennek (Zsidó 11:6).

Azonban úgy gondolom, sokan alapvetően félreértenek valamit a hittel kapcsolatban: azért imádkoznak, hogy még több és több hitük legyen. Mármost mit szólsz ahhoz, ha azt mondom: neked máris temérdek hited van? Nem az a baj, hogy túl kevés hited van - hanem az, hogy túl sok hitetlenséged!

A Márk 9:24-ben egy férfi ezt mondta Jézusnak: "Igenis hiszek; segíts felülkerekednem a hitetlenségemen" (A New International Version alapján) Figyeld meg: nem azt kérte Jézustól, hogy adjon neki több hitet, hiszen ezt mondta: "Igenis hiszek"! Ez az ember megértette, hogy nem a túl kevés hit, hanem a túl nagy hitetlenség az ő problémája! Más szavakkal, egyidejűleg jelen lehet valakiben a hit és a hitetlenség. A hitében benne van a potenciál, hogy hegyeket mozgasson vele, de a hitetlenségével semlegesíti a hit erejét.

Hadd magyarázzam meg a következő módon: Amikor a feleségem még a bibliatudományi főiskolára járt, az apja egy igen különleges ajándékot vásárolt neki. Egy autó volt - egy vadonatúj, ezüstszínű dízel Volkswagen Jetta. Csodálatos autó volt; hosszú ideig jól szolgált bennünket. Egy nap kölcsönadta a kocsit egy barátjának. Útban felénk, mikor vissza akarta hozni az autót, szívességből tele akarta tankolni, hogy pótolja az elhasznált üzemanyagot. Behajtott a töltőállomásra, behelyezte a hitelkártyáját, levette a tanksapkát, és elkezdte megtankolni a kocsit - benzinnel! Azt már soha nem tudjuk meg, hogyan volt képes nem észrevenni a tartályon levő kövér vörösbetűs figyelmeztetést: "CSAK DÍZELOLAJJAL!" Egy dolog azonban biztos: ez az apró hiba sokba került nekünk - tönkretette az autót.

Miután benzint töltött a tankba, a jármű nem működött többé. A probléma nem az volt, hogy a tartály túl kevés dízelolajat tartalmazott. A bajt az okozta, hogy olyan anyagot juttatott a tartályba, ami összeférhetetlen volt a jármű tervezésével. Pontosan így működik a hitetlenség is. Az ördög hitetlenséget akar bejuttatni a szellemünkbe, mert jól tudja, az csikorgó leállásra kényszerít bennünket.

Vizsgáljuk meg a vers szövegösszefüggését, ahol Jézus a hegyeket mozgató hitről beszél! A történet a Máté 17:14-21-ben található. Egy férfi, akinek démon szállta meg a fiát, Jézus tanítványaihoz fordul segítségért, és amikor ők nem tudták kiűzni a gonosz szellemeket, megkérdezték Jézust, hogy miért sültek fel ennyire. "A ti hitetlenségetek miatt" - felelte a 20. versben. Ez igen világos és pontos magyarázat volt, amit Jézus meg is ismételt a továbbiakban: "Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: "Menj innen amoda!" - elmenne, és semmi nem volna lehetetlen nektek" (20. vers).

Ez eddig rendkívül egyenes beszédnek tűnik, de az állítás egyszerűségére és egyértelmű voltára a zavar árnyékát vetik Jézus következő szavai: "Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által" (21. vers). Majdnem úgy tűnik, mintha Jézus ellentmondott volna önmagának. Amikor a tanítványok megkérdezték tőle, hogy ők miért nem voltak képesek kiűzni a démont, ő azt mondta: Hitetlenség miatt. Most viszont mintha azt mondaná, azért történt, mert nem böjtöltek és imádkoztak eleget. Akkor most melyik a megoldás? A zavar onnan származik, ha nem értjük meg a történet tanulságát.

Első pillantásra úgy tűnhet, mintha a beszámoló a démonra irányítaná a figyelmet, de ha tüzetesebben megnézzük, látni fogjuk, hogy az igazi ellenség ebben a történetben nem a démon, hanem a hitetlenség szelleme. A tanítványok a fiúban levő démonnal foglalkoztak, Jézus viszont a tanítványaiban levő hitetlenséggel. A tanítványok kérdése a démonok kiűzésére vonatkozott, Jézus válasza pedig a kételkedés kiűzésére. Jézus tudta: mihelyt a hitetlenség kiűzetik, a démonok kiűzése már gyerekjáték lesz.

Olykor hosszan imádkoznunk és sok napig böjtölnünk kell, mielőtt győzelemre jutunk, ámde nem azért, mert könyörgésünk rákényszeríti Istent, hogy megtegyen valamit. Nem is azért, mert végre kiérdemeljük az imameghallgatást azzal, hogy elég sok beszámítható pontot gyűjtöttünk a mennyei nyilvántartásunkban. A sok böjtölés és ima azért lehet szükséges és fontos, hogy segítsen kivívni a győzelmet a tulajdon makacs, testi természetünk fölött, és kiűzni a hitetlenség szellemét, amely akadályozza, hogy Isten ereje átfollyon rajtunk.Az ilyen fajta hitetlenség az, amely csak "imádkozás és böjtölés" által megy ki. Érdemes azt is megemlíteni, hogy egyes kéziratok nem tartalmazzák az imádkozásról és böjtölésről szóló állítást, ezért sok bibliafordítás egy az egyben kihagyja. Bármerről nézzük, az erőteljes imához a hit a kulcs. Jézus ezt emelte ki ebben a történetben.

A Máté 9:25-ben, amikor Jairusz leánya meghalt, Jézusnak mindenkit ki kellett küldenie a helyiségből, mielőtt föltámaszthatta a leányt a halálból. Miért nem hagyta, hogy a sok gőgös, szkeptikus a saját szemével lássa a csodát? Azért, mert a hitetlenséget ki kellett űznie. Péter ugyanezt tette az ApCsel 9:40-ben: "Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozott; és a holttesthez fordulván mondta: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemeit; és meglátván Pétert, felült". Jézus megtanított egy leckét a tanítványainak: űzd ki a hitetlenség szellemét, és semmi nem állhat ellened! A démonok, a halál, és a legfélelmetesebb hegyek is engedelmeskedni fognak a parancsodnak.

44. nap: 
A félelem lebénít, a hit tettekre sarkall!

Az embereket igen könnyen lebénítja a félelem. Ha valaki kórosan aggódik vagy retteg valami konkrét dologtól, akkor mindent megtesz azért, hogy elkerüljön minden olyan élethelyzetet, ami újra felkeltheti benne ezt az érzést. Ha téged leural az aggodalom, akkor semmi olyasmit nem fogsz tenni, amiről azt hiszed, hogy az aggodalmaidat csak növelni fogja. Például, vannak, akik annyira félnek a kudarctól, hogy inkább egy lépést sem tesznek a siker felé, mert úgy ítélik meg, hogy túl kockázatos. Pedig a valódi kudarc az, hogy nem ismerik fel: ha soha nem próbálkoznak, soha nem is teremtik meg annak a lehetőségét, hogy sikerüljön nekik.

Egyik nap kimentem apámmal a lőtérre. Éppen vadásztúrára készült, és indulás előtt segíteni akartam neki "belőni" a vadászpuskát, amelyet ajándékba vettem neki. Keresztülnéztünk az irányzékon, amelyet ráerősítettünk, majd céloztunk és lőttünk, tudva azt, hogy szinte biztosan elhibáztuk a célkeresztet. Azonban a célra tüzelve láthattuk, hogyan állítsunk az irányzékon. Csak akkor végezhettük el a szükséges igazításokat, amikor láttuk, hogyan tévesztettük el a célt. Úgy gondolom, ez az életre is jellemző. Általában többet tanulunk a hibáinkból, mint a sikereinkből. Ám ha nem tüzelsz, sohasem tévesztesz célt, ha pedig nem lősz mellé, nem is végezheted el az ahhoz szükséges korrekciókat, hogy a célkereszt közepébe találj.

Amikor elkezdek egy új projektet vagy belevágok egy kezdeményezésbe, soha nem úgy tekintek a kezdeti tervre, mintha a végső tervezet lenne. Úgy vetem bele magam, hogy tudom: menet közben tanulni fogok. Ez azt jelenti, hogy nem bénít meg a kudarctól való félelem; inkább már előre arra számítok, hogy meg fogom tanulni, mit nem szabad tennem. A kezdeti tervemre úgy nézek, mint valami kalibrálatlan gépre, sok programkapcsolóval, amelyek mind az adott projekt részeként szereplő különböző változók. Mihelyt a gép üzemelni kezd, meglátom, hogy mi működik, és mi nem. Szorgalmasan gyűjtöm a visszajelzéseket, aztán elegendő mennyiségű visszajelzés alapján elkezdem beállítani a kapcsolókat.

Még abban az esetben is, ha úgy érzem, minden olajozottan működik, gyakran hátra lépek, és elemzem a folyamatot. Ha valami jól működik, megpróbálom hasznosítani. Ami nem működik jól, azt beállítom, vagy mindenestől kipucolom a rendszerből. Egy folyamatos, soha véget nem érő dinamikus fejlődés ez. Igazi előrehaladás ezzel a folyamattal érhető el, de amíg akcióba nem lépsz, minden terved és stratégiád csupán kipróbálatlan elmélet.

Miután mindezt elmondtam, hadd tegyem világossá: a cselekvés felvállalása nem csupán próbálkozás és hibázás kérdése. Az egésznek a hűség a lényege. Még ha ezrével is akadnak dolgok, melyeket nem tehetsz meg ilyen vagy olyan oknál fogva, valami mindig van, amit elvégezhetsz. A siker akkor jön, amikor a gyakorlati stratégiák hittel és jellemmel társulnak. Lehet, hogy kicsi vagy jelentéktelen dolognak látszik, amit teszel, de Isten rajtad tartja a szemét. Figyeli, hogy mihez kezdesz a tőle kapott lehetőségekkel, és a válaszod fogja meghatározni, hogy még többet rád bíz-e.

43. nap: 
A küzdelem valóságos

Egy kisfiú talált egy pillangót, amelyik éppen a gubójából próbált kitörni. A fiú úgy döntött, segíteni fog a küszködő lepkének, de amikor felnyitotta a gubót, felfedezte, hogy a lepke összezsugorodott, gyenge állapotban van belül - annyira törékeny állapotban, hogy hamarosan el is pusztult. A fiú nem vette figyelembe, hogy a pillangók fejlődésének nélkülözhetetlen része az, ahogy a gubónak nekifeszülnek. A küzdelem híján, amit a gubó biztosít számukra, nem lenne erejük az életben maradáshoz, miután kibújtak.

Isten soha nem tesz semmit, amivel ártana nekünk, ezzel együtt az életünkben adódó nehézségeket felhasználja arra, hogy hitre tanítson minket, tisztítsa a jellemünket és felkészítsen minket az előttünk álló nagyobb kihívásokra. "Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!" (Jer. 12:5).

Jelen pillanatban szerte a világon a koronavírus járványnak köszönhetően nagyon sokan néznek szembe meglehetősen nehéz körülményekkel. Sokan elvesztették a munkájukat, mások a szeretteiket, és vannak, akik az életükért küzdenek. Azok számára, akik Krisztushoz tartoznak, csodálatos ígéretük van a Szentírásban: Isten mindent a javukra fordít azoknak, akik Őt szeretik, akiket a szándéka szerint elhívott (Róma 8:28).

Barátom, valami fontos dolog történik jelen pillanatban az életedben. A jelenlegi helyzet feszíti a hitedet és próbára teszi a türelmedet. Szellemi füleid hangolódnak Isten Szelleme hangjának meghallására. Kételkedéssel és kínzó kérdésekkel nézel szembe. Talán nagy küzdelmen mész keresztül, de az a harc része mindannak a folyamatnak, amelyben Isten teljes akarata valósággá lesz az életedben. Isten mindig előre felkészít arra, amit a számukra tartogat! Meglehet, kényelmetlen ez a folyamat, mégis szükség van rá. Késuülj fel - jó dolgok fognak történni veled!


42. nap: 
Isten többet lát benned, mint amit te magadban látsz!

A Biblia "sáskanépként" írja le a midianitákat (Bírák 7:12). Valahányszor beérett a vetés, sáskafelhőként szálltak le Izrael mezőire és terményére, a nyomukban nem hagyva egyebet kietlen pusztaságnál. Izrael fiai védekezésre rendezkedtek be, a helyek között rejtőzködve barlangokban lapultak meg, és védvárakat építettek. A küszöbön álló invázió fenyegető előérzetétől szorongó munkások gyorsan learatták és elrejtették, amit tudtak.

Istennek megvolt a terve, hogyan szabadítsa meg Izraelt Midián kezéből, és épp a megfelelő férfit választotta a feladatra, habár a választása igen valószínűtlennek tűnhetett. Gedeont ugyanis mégoly élénk képzelőerővel sem lehetett volna szuperhősnek mondani - a társadalmi bajok áldozata volt ő is, akire ugyancsak hatott a gyávaság légköre, mely megnyomorította és rabságra taszította az izraelitákat. Annyira foglyul ejtette a félelem, hogy egy szőlőprésben rejtőzött el, hogy kicsépelje a kis adag learatott búzáját (Bírák 6:11).

A szőlőprés nem búzacséplésre való hely, olyan ez, mintha mosogatógéppel mosnánk ruhát. Gedeon a midianitáktól való féltében választotta ezt az alkalmatlan helyet. Attól félt, hogy elveszíti a terményt és az életét - így hát mindkettőt a föld alá rejtette. Az Úr a félelemnek ebben a börtönében talált rá a reményvesztett, remegő, verítékező Gedeonra.

"Ekkor megjelent néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!" (Bírák 6:12)

Senki nem gondolta volna, hogy az Úr aznap ilyen bejelentést tesz. "Gedeon - mondta -, te a rettenthetetlen bátorság hőse vagy!" Ahol mások csak egy gyáva alakot láttak, ott Isten egy szabadítóról beszélt! Engem nagyon boldoggá tesz, hogy Isten nem úgy tekint ránk, ahogy oly gyakran mi látjuk magunkat. Amikor a tükörbe nézünk, mi talán egy alulképzett, tapasztalatlan valakit pillantunk meg. Talán olyasvalakit, aki nem a megfelelő társadalmi osztály, faj vagy nem képviselője. Talán olyan valaki áll előttünk, aki túl fiatal vagy túlságosan idős - és mindig kismillió kifogást találunk, miért is nem használhat bennünket Isten. Csakhogy ő több mindent lát bennünk, mint mi magunk, és nem riad vissza az előttünk tornyosuló akadályoktól, a kudarcainktól és gyarlóságainktól.

A 2 Korinthus 12:9-ben azt olvassuk: "De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem".

A présházban egy remegő, verejtékező gyáva embert találunk, ahova az életét féltve rejtőzött el, amikor megjelenik az Úr angyala Gedeonnak, úgy úgy szólítja meg: "erős férfiú". Első hallásra ezek a szavak kegyetlen, maró gúnyt sugallnak, de az angyal arcán nyoma sem volt a vigyornak. Isten nem gúnyolta Gedeont, és nem is keverte össze Gedeont valaki mással. Olyat látott meg Gedeonban, amit senki más nem látott benne, még maga Gedeon sem. Milyen vigasztaló tudni azt, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, és gondolatai nem a mi gondolataink. Ó, barátom, ha megérted, mit lát Isten, amikor rád néz, az megváltoztatja az életedet!

41. nap: 
Hidd el Isten ígéreteit!

"De nem használt nekik a hirdetett ige, mert nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsidó 4:2)

Isten megesküdött Izraelnek, hogy egy tejjel és mézzel folyó földet ad nekik. Egy jó és tágas földet ígért nekik, ahol az ellenségeiktől biztonságban és nyugalomban élhetnek. Kiszabadítja őket a szolgaság házából, Egyiptomból, és személyesen vezeti be őket álmaik honába, az Ígéret földjére. Ez volt Isten ígérete, "hirdetett igéje" hozzájuk.

Sok évszázados egyiptomi rabszolgalét után milyen felvillanyozva érezhették magukat, amikor hallották ezt az ígéretet! Milyen örömüket lelhették ebben a legmerészebb álmaikat is felülmúló "igében", ami saját országot, identitást és szabadságot ígért nekik! Aztán a pusztában találták magukat, ahol se tej, se méz, se biztonság, se örökség, se egy beteljesedett ígéret. Csak hónapokkal korábban, amikor a Vörös-tenger a szemük láttára kettévált, Isten ígérete milyen valóságos lehetett számukra! Szinte már szájukban érezték a földjük gyümölcsét, és orrukban érezték a mezőik liliomainak illatát! De most mit látnak ehelyett: homok, veszélyek, sziklák, szomjúság, kígyók és félelem - egy szóval a puszta. Isten azt mondta: Ígéret földje, de aztán a pusztaságba vezette őket. Ahelyett, hogy beléptek volna a dicsőségbe, egy kietlen földön vonszolták magukat előre, harcolva a pusztai lét zord elemeivel, és nyelve minden reggel azt a furcsa eledelt.

Izrael egy veszélyes helyzettel nézett szembe. Isten szava, amely egy dicsőséges jövőt ígért, képtelenségnek látszott darabokra hulló álmaik meddő pusztájában. A "hirdetett ige" ahelyett, hogy a beteljesedése által reményre ösztönzött volna, most úgy tűnt, hogy csak lebeg fölöttük, elérhetetlen távolságban, gúnyolva és csúfolva őket, amint a pusztában bolyonganak. Szóval Izrael többé nem hitte el a "hallott igét". Elvetették Isten ígéretét, hogy beléphetnek a saját földjükre.

Izrael beleragadt az ígéret és a beteljesedés közötti hosszú, furcsa feszültségbe, ami az Isten szavahihetősége és a pillanatnyi körülményeik közötti ellentmondás keltett. Pedig pontosan ebben az időszakban lett volna leginkább szükségük a hitre! Ha az ilyen krízisek ellenére is kitartottak volna Isten szava mellett, akkor engedelmeskedtek volna, és ennek a hasznát élvezhették volna. De mivel nem hittek, ezért nem is engedelmeskedtek - és nem is élvezhették ennek hasznát. Amit nem tudtak, hogy Isten helyezte őket ebbe a helyzetbe, és figyelte, mit hoz ki belőlük. Ha olyan körülményekkel kell szembenéznünk, amik látszólag ellentmondanak az Istentől kapott ígéretnek, akkor úgy kell döntenünk, hogy minden mással szemben elhisszük azt, hogy Ő hűséges a szavához, és hűséges hozzánk is! Nem szabad megengednünk, hogy félelem, kételkedés vagy hitetlenség költözzön a szívünkbe, mert amikor Isten ígéretet tesz, azt be is fogja teljesíteni!

40. nap: 
Élet a Szellemben

A Biblia azt mondja: "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim. 1:7).

Újjászületett hívőként nem a test szerint éljük az életünket, hanem a Szellem szerint. "Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak... akik nem test szerint, hanem Szellem szerint élünk" (Róma 8:1).

Az egész keresztény életünk "Szellem által" van. Isten Fia a Szellem által lett a Felkent. Ez a minta. Ahogyan a Szellem által felkenve Jézus széjjel járt, jót téve, úgy kell nekünk is. Azt olvassuk, hogy Szellem által kell járnunk (ahogy Jézus is tette, bárhova ment), Szellem által kell imádkoznunk, Szellem által kell szeretnünk, Szellem által kell élnünk, Szellemmel kell betöltekeznünk, Szellem által kell énekelnünk, és a Szellem gyümölcseit kell teremnünk. A Szellemmel telt élet nem valami speciális feltételek mellett fejlődik, mint ahogy a beltéri virágoknak speciális feltételekre van szükségük a növekedéshez. A keresztények nem virágok.

A brit iparvárosok terjeszkedésének korai szakaszában voltak olyan lelkészek, akiket nem lehetett rávenni arra, hogy a mosdatlan munkások hordáinak kerületeiben foglalják el parókiájukat, mert azt mondták, hogy az megzavarná a "lelkiségüket". A Szent Szellem a legkeményebb feltételekre is felkészíti a hívőket. A lelkükben véget nem érő tavaszt hordoznak magukkal, bárhova mennek, és "téliesítettek" (ahogy az amerikaiak fogalmaznak annak leírására, hogy az otthonaikat a téli időjárásra felkészítik), vagyis a legzordabb körülmények között is megállják a helyüket.

Amikor a Szent Szellem eljött, az apostolok egy új lendületet, egy új erőt fedeztek fel magukban, egy olyan erőt, ami a gyengeségeikben is működött, amely aztán kiküldte őket az elbarbárosodott, pogány világba, hogy lerombolják annak bálványimádó rendszerét, és megváltoztassák a világtörténelem folyását. Ez a "Szellemmel telt élet" igazi jele. Ilyen dolgok történnek ma is.

A jelenlegi krízis világszerte próba elé állítja az egyházat, és lehetőséget ad arra, hogy bizonyítsuk: a Szent Szellem keresztség Isten népét legyőzhetetlenné teszi!

39. nap: 
A hű tanúbizonyság

A félelem nem létezhet egy helyen és egy időben a hittel. Sok kereszténynek múlt idejű hite van: hiszik, hogy Isten egykor nagy dolgokat tett. Azt láthatjuk, hogy a legtöbb ember bármit képes elhinni, ha az a régmúltban történt vagy a távoli jövőben fog történni. El tudják fogadni az olyan ígéreteket, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Rómaiakhoz írt levél 8:28), ami számukra az örökkévalóságot jelenti. De nehezebben hiszik el azt, hogy "Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód" (2Mózes 15:26). Hitük a múltra vagy a jövőre irányul, nem a jelenre. Ez veszélyes helyet ad a kételkedésnek, félelemnek és a hitetlenségnek a jelenükben.

Sokan hisznek Mózes és Illés hűséges Istenében. Hiszik, hogy Jézus csodákat vitt véghez, és hogy a Szent Szellem felhatalmazta a tanítványokat. Ez azonban csak üres hit, ha nem hiszik el, hogy Isten folytatja a munkáját az életükben.

János apostol egy olyan ember volt, akinek a hite múlt, jelen, és jövő idejű is volt. Amikor az egész Római Birodalommal szemben állt, megírta egy csodálatos és győztes könyvet. Így kezdte: "Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért" (Jel. 1:9). János különösen közel állt Jézushoz. Szenvedett érte. Ő volt az, aki értette mit jelentenek a dolgok; profetikusan látta a jeleket. Amit látott, azt nehéz volt elmagyarázni. Egészen új dolgokról szólt. Senki sem értette, amit a Jelenések 1:4-5-ben mondott: "Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő és a hét lélektől, akik a trónja előtt várnak, és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyságainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől." Hogyan lehet Jézus hű tanúbizonyság? Mi Krisztus tanúi vagyunk, de Ő minek a tanúja? János itt a Szentírás egy másik helyére utal, arra, ahol a farizeusok azt mondták neki: "Te magad teszel bizonyságot magadról, a te bizonyságtételed nem érvényes." Jézus így válaszolt: "Ha magam teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem érvényes, mert tudom, honnan jöttem, és hogy megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hova megyek... Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki küldött engem." (8:13-14, 18)

Jézus saját magának volt a tanúja. Azt mondta: "Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem" (János 14:1). Az élete és a hatalmas tettei által bemutatta, ki is ő valójában. Arról tanúskodik, hogy ki ő. Hűséges ahhoz, amit saját magáról mondott ,és nem fogunk csalódni benne. Ha más lenne most, a jelenben, mint ami a múltban volt, akkor nem lenne hű tanú. De a tettei ma is megegyeznek azzal, amit akkor mondott. Jézus élete ma is reményt ad a betegnek, a magányosnak, az elveszettnek, a reménytelennek. A jelenben kell hinnünk benne, nem abban, aki volt, vagy aki lesz. Jézus Isten, aki most van. A hűsége sosem szűnt meg, sosem szünetelt. Hűséges most és mindörökké!

38. nap: 
Isten ereje működésben

Tudtad, hogy amikor az emberek a kereszténységről, mint egy világvallásról beszélnek, meglehetősen távol vannak az igazságtól? Minden vallás egy rendszer, Jézus viszont nem egy vallási rendszert hagyott hátra számunkra. A kereszténység nem pusztán valamiben való hit. Ennél sokkal több: Isten ereje működésben. "Hanem vesztek erőt, amikor a Szent Szellem eljön rátok" (ApCsel 1:5-8).

A keresztény igazságot nem tudjuk olyan egyértelműen leírni, mint a legtöbb tényszerű dolgot, vagy fogalmat, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kereszténység egy eleven valóság. Ahogy nem tudjuk egy élő személyre azt mondani: "Ilyen ő!", úgy a kereszténységre sem tudjuk azt mondani: "Ez az!" Az evangéliumba a Szent Szellem - Isten lehelete - visz életet, ellenkező esetben csak halott igazság marad, és nem válik élővé az emberekben. Jézus azt mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet" (János 14:6). Én így ismertem meg az evangéliumot, és így is prédikálom. Ki ne akarna egy ilyen eleven evangéliumot hirdetni?

Ezek után próbáljuk meg újraértelmezni a kereszténység fogalmát, úgy ahogy a karizmatikus-pünkösdi hívők megértették: a kereszténység a Szent Szellem működése, amely az Isten Igéjét megtörténtté teszi a Földön. A Szent Szellem keresztség sokkal több annál, hogy egy egyszeri, emlékezetes érzelmi élmény lehessen a hívő naptárában. A Szent Szellem válik a környezetükké, azzá a levegővé, amit percről percre beszívnak; Ő adja a keresztény hit életerejét.

Amikor a világot az evangéliummal bombázzuk, a Szent Szellem a robbanóanyag a nehéztüzérségünk számára. A Szellem visz életet a hívőkbe, a tanításukba, prédikálásaikba, imáikba, szolgálatukba, az egész életükbe. A Szellem adja a hit dinamizmusát. A Szent Szellem élete nélkül a kereszténység csak egy másik élettelen vallásos rendszer volna, amelyet az emberi erőfeszítés tart mozgásban. De a Szent Szellemmel semmi nem versenyezhet! Nélküle semmit sem tehetünk, teljesen mindegy, hogy mivel helyettesítjük, legyen az szervezés, egyházi pompa, oktatás vagy bármi más, amibe a bizalmunkat vetettük.

Képesnek kell lennünk arra, hogy a körülöttünk élő embereknek megmutassuk, hogy az evangélium az, amit állít magáról. Képzeljünk el egy világbajnok atlétát, aki a startvonalnál térdel, és várja a startpisztoly eldördülését. Nem kell sokat érvelnünk a mellett, hogy ő a bajnok: dörrenjen csak el a startpisztoly! Ezt teszem én is - Krisztus evangéliuma élő, így én csak felállok a stadionok színpadára, és engedem, hogy az evangélium végezze a maga munkát, és mindenki láthatja, mennyire eleven üzenet! A munkát a Szent Szellemre hagyom.

Ezen a ponton úgy gondolom, valóságos példákkal is illusztrálnom kell, amit mondok. Egyszer a Kongói Köztársáság fővárosában, Brazzaville-ben tartott evangelizációnk alatt Isten a tudomány beszédét adta nekem egy házaspárról, akik a több tízezres tömegben voltak, és akikről én semmit nem tudtam. Az asszony három napja kómában volt, és a férje hozta el az összejövetelre. Hittel és Isten késztetésének engedve elmondtam a tömegnek, amit az Úr Szelleme tudtomra adott. Miközben beszéltem, az öntudatlan asszony, bár nem hallotta, amit mondtam, kijött a kómából, és meggyógyult. A szavak manipulációja? Lehetetlen - a beteg semmit nem tudott arról, hogy mi történik egészen addig, amíg eszméletéhez nem tért.

Egy másik szegény lélek is jelen volt azon az összejövetelen, akinek sürgős műtétre volt szüksége. A magzata elhalt a méhében, és a kórházban másnapra kapott időpontot az eltávolítására. Amikor a szükségben levőkért imádkoztunk, a magzat megmozdult a méhében! Előreszaladt a színpadhoz és könnyek között tett bizonyságot arról, ami történt, és még éppen időben, mert az összejövetelről azonnal a szülészetre kellett szállítani, ahol egy eleven kisfiúnak adott életet!

Ezek csak néhány példái azoknak a hatalmas csodáknak, amik olyan izgatottsággal és örömmel töltöttek el, hogy szinte aludni sem tudtam! Mérhetetlenül nagyobb hatású az, amikor a Szent Szellem söpör végig az Isten Igéje hallgatására összegyűlt tengernyi tömegen, áttörve a menny erejével a hitetlenség gátjait, és felemelve őket az áldások hullámain az Isten Királyságába!

37. nap: 
Igyál sokat és gyakran!

Túlélési szakértők azt szokták tanácsolni, hogy ne várjunk a vízivással addig, amíg nem érezzük magunkat szomjasnak - mert akkorra már a testünk folyadékhiányossá vált. Azt mondják, hogy annyi vizet igyunk, amennyit csak tudunk, hogy a testünk folyadékháztartását egyensúlyban tartsuk. Súlyos kiszáradás esetén az orvosok intravénás folyadékpótlást rendelnek el.

Amennyire a víz a testünk számára elengedhetetlen, ugyanannyira függ a szellemünk az Isten Szellemétől. "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize" (Zsolt. 36:1). A Szent Szellem éppen annyira a belső életünk felfrissítője és életforrása, mint amennyire vigasztalója a lelkünknek. Jézus azt ígérte: "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék! Aki hisz énbennem, amint az Írás mondja, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (János 7:37-38).

Júdás levelében azt a bátorítást kapjuk, amikor nehézségekkel nézünk szembe, hogy "Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által, tartsátok meg magatokat tehát az Isten szeretetében" (Júdás 20-21). Ahogy a víz helyreállítja a fizikai testünk folyadéktartalmát, úgy a nyelveken való imádkozás (a Szent Szellem általi imádkozás) építi a szellemi emberünket. Az "épüljetek" szó többet jelent, mint pusztán bátorítást. Az eredeti szó valójában azt jelenti, hogy "építkezni, megerősödni vagy helyreállítani". Magyarul, a nyelveken szólás által a Szent Szellem nemcsak bátorítja a szívünket, hanem fel is építi a belső emberünket. Ahogy az intravénás folyadékpótlás a folyadékot közvetlenül a vénákba juttatja, kikerülve az emésztőrendszert, a nyelveken való imádság képessé tesz minket arra, hogy az elménket kiiktatva egyenesen a szellemünkből imádkozzunk! A Szellem általi ima egy közvetlen kapcsolat Isten helyreállító erejéhez! "Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek..." (1 Korinthus 14:2a).

A Szent Szellemnek gazdag szókincse van minden egyes élethelyzetre és érzésre, amivel szembetalálkozhatunk. Neki megvan a válasza az emberiség minden problémájára. Amikor Szellemben imádkozunk, közelebb kerülünk az Úrhoz, hogy meghalljuk a hangját, és az adott pillanatban együtt tudunk vele működni. Amikor Isten megválaszolja ezeket a szellemből elmondott imákat, olyan békességet, örömöt és erőt kapunk, ami semmilyen más forrásból nem érkezhet. Ezek azok a tulajdonságok, amik belülről megerősítenek minket, és Isten Szellemének belső forrásainak élő vízével betöltenek minket. Szellemileg egészséges emberekké válunk, akik telve vannak hittel és szellemi életerővel. Úgyhogy igyatok gyakran és sokat ebből a belső forrásotokból a Szellem általi ima által!

36. nap: 
Várd a csodádat!

Az angyal hirtelen eltűnt, és a hideg reggeli szellőtől libabőrös lett Péter karja. Hirtelen ráeszmélt, hogy ébren van, és hogy minden, amit átélt, valóságos volt. Az imént még egy római börtönben volt, ahonnan egy angyal kiszabadította (ApCsel 12). A láncok valóságosan lehullottak a csuklójáról. Valóságosan elsétált az őrök mellett. A hatalmas vaskapuk valóságosan nyíltak ki, és Péter valóságosan szabad volt.

Tudta, hogy a hívők imádkoztak érte, ezért az üres utcákon át ellopakodott Mária, János Márk édesanyja házához. Azon a helyen tartották az imaalkalmakat, és Péter alig várta, hogy újra találkozzon drága barátaival, akik szorgalmasan esedeztek az ő szabadulásáért. Itt válik a történet egy kicsit szürreálissá, ugyanis miközben az összes rács és ajtó megnyílt előtte, most egy olyan ajtó felé volt útban, ami nem nyílt ki neki.

A Biblia az Apostolok cselekedetei 12:13-ban azt mondja: Amikor kopogott az ajtón, odament a kapuhoz egy Rhodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki zörget. Péter beszólt: Én vagyok Rhodé, most szabadultam ki a börtönből. Nyisd ki az ajtót, és engedj be! Amikor Rhodé felismerte Péter hangját, örömében elfelejtette kinyitni a kaput! Ehelyett berohant a szobába, ahol javában folyt a közbenjárás Péterért. Néhányan leborultak, mások sírtak, megint mások a mennybeli hatalmasságokkal harcoltak Péter szabadulásáért. Rhodé félbeszakította az imádkozást azzal, hogy sürgős bejelenteni valója van: "Figyeljetek testvérek! Péter áll a kapuban!" Kinevették. "Elment az eszed, Rodé? Nem tudod, hogy Péter börtönben ül? Hozzá van kötve két katonához, két sornyi őr és egy masszív vaskapu mögött. Most gyere és inkább te is imádkozz!" Ő viszont tovább bizonygatta, hogy Péter az, de azok azt mondták: "Az ő angyala az!"

Nem tudom meddig tartott ez a vita, de azt mondja a Biblia, hogy amíg a megbeszélés tartott, Péter tovább zörgetett. Hát nem ironikus! Minden ajtó megnyílt Péter előtt, kivéve annak a háznak az ajtaját, ahol a keresztények ostromolták az eget az ajtók kinyílásáért. Ez egy lényeges dolgot szemléltet számunkra. Isten kulcsot adott nekünk az ő országához. Ő tett meg minket ajtóőrnek. Amit megkötünk a földön, kötve lesz a mennyben is; amit megoldunk a földön, oldva lesz a mennyben is. Megvan az erőnk és a hatalmunk, hogy kinyissunk minden ajtót. Nincs olyan erő a földön, ami ellent tud nekünk állni, és a pokol kapui sem fognak uralkodni felettünk. De van egy ajtó, ami mindig az utunkba állhat, és meggátolhat minket a csoda elvételében. Ez az ajtó a hitetlenség ajtaja.

Sokszor a válasz az imáinkra végig ott van a küszöbünkön, de nem vesszük észre, mert nem hisszük, hogy Isten tényleg hallott minket, és válaszolt nekünk. A hívők imádkoztak Péterért, de látszólag nem hitték, hogy Isten válaszol nekik. A ima elmulasztásánál csak egy rosszabb van, ez pedig az elvárás nélküli imádkozás.

34. nap: 
Jelenlétének oltalma

Még a legszörnyűbb körülmények, zavarodottság vagy káosz közepette is rejtve lehetsz Istenben, körülvéve és védve egy áthatolhatatlan erődben. Isten jelenléte a csendes, zárt kert a külső káoszban. Isten nyugodtan tartja a lelkedet, mintha nem is lennél ilyen szélsőséges körülmények között. "Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve..." (Ézsaiás 49:10). Ez hogy lehetséges? Hogy lehet a legsérülékenyebb időszakunk a legvédettebb és legtartósabb? Úgy, hogy "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsoltárok 46:1)

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás." (Zsoltárok 91:1-10)

Gondold végig! Mikor ígérte meg Isten először, hogy a népével marad? Mikor osztotta meg a jelenlétét velük? Mikor adott konkrét utasítást az imaház megépítésére a tábor közepén? A pusztában! Az volt az a pillanat, amikor Isten megnyitotta örökös jelenlétét Izraelnek. Máig ünneplik a zsidók a Sátorok ünnepét, ami arról az időszakra emlékezik meg, amikor a pusztában, sátrakban éltek és Isten velük volt a táborban. A pusztaság nem egy olyan hely, ahol nincs ott Isten. Az egy olyan hely, ahol Isten új módon mutatja meg a jelenlétét. Egy olyan hely, ahol a jelenléte veled van! Pontosan ott, ahol vagy, Ő a menedéked és erős várad!

Az emberek gyakran mondják, hogy Isten jelenléte valódibbnak tűnik a lelküknek a bajokkal teli időkben, mint általában. Az erős fájdalomban és a szenvedésben is felismerik Jézus jelenlétét egy mélyebb, erővel telibb és személyesebb formában, mint azelőtt. Bármennyire elkeseredett vagy, vedd rá magadat, hogy az Urat keresd. Tedd az ő hűségét a pajzsodnak és menedékednek. Fedd be magad az ő igazságával és szeretetével. Tölts időt a jelenlétében, az igéjével és tudd, hogy rejtve vagy az erős erődítményben, ahova a sötétség nem tud behatolni.

"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben." (Zsoltárok 23:4-6)


33. nap: 
Az egyetértő ima

Hozhat valódi változást az ima? Tényleg megváltoztathatjuk a körülmények alakulását ima által? Valaki azt mondta, hogy az ima nem változtat meg semmit, csak magát az imádkozót. Ez azonban teljesen ellentmond a Szentírásnak! Az ima igenis megváltoztatja a körülményeket, mivel Isten úgy döntött, hogy földi szándékainak megvalósulásában társként használ minket, és az ima az a mód, ahogyan ezt megteszi.

Illés próféta esete nagyszerű példa erre. Három és fél éven át Izrael földjén szárazság és éhínség volt, aminek a végén Isten ígéretet tett a prófétának, hogy esőt bocsát a földre. "Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az Úr igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!" (1Királyok 18:1). Azonban ugyanennek a fejezetnek a végén azt olvassuk, hogy Illés imádkozik az ígéret beteljesüléséért. "A földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta." Hétszer küldte el a szolgáját, hogy nézze meg, van-e már jele az esőnek, és közben - a Jakab 5:17 alapján - "buzgón imádkozott". Feltehetjük a kérdést, miért kellett Illésnek egyáltalán imádkozni, hogy Isten már úgyis megígérte, hogy esőt ad. Illés megértette, hogy az ígéret megvalósulása együttműködést követel tőle, és ez az együttműködés volt az ima.

Ó, hány és hány ígéret valósulna meg az Isten gyermekei életében, ha ima és böjt által megragadnánk azokat! Igen, az ima számít. Megvan benne az erő a világ megváltoztatására. Milyen hatalmas szükség van az imára most a világban! A Biblia egyértelművé teszi, hogy Isten hatalmasan cselekszik azok érdekében, akik vele összhangban imádkoznak! "Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám" (Máté 18:19). A hitet ebben a versben még csak nem is említi. Valójában az egyetlen feltétel, amit szab ahhoz, hogy az Úr megtegye, amit kérünk tőle az az, hogy legalább ketten egyet kell értenünk! Leszel mellettem az, akivel egyetértésben imádkozhatom a világért? Ha igen, imádkozd velem együtt hangosan az alábbi imát!

Mennyei Atyánk! Jövünk eléd a világ minden tájáról, egyetértve egymással abban, hogy legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is! Megalázzuk magunkat minden ország nevében, és kérjük, hogy bocsásd meg vétkeinket és tisztíts meg minket minden igazságtalanságtól. Imádkozunk hozzád egy hatalmas lélekaratásért ebben az órában, és azért, hogy dicsőséged betöltse a földet, ahogy a vizek a tengert beborítják. Szent Szellem, jöjj és vigasztald azokat, akik most szenvednek, és gyógyíts meg minden betegséget és erőtlenséget. Úr Jézus, kérünk, hogy dorgáld meg ellenségünket, és szorítsd vissza a sötétség erőit hatalmas karoddal! Köszönjük, hogy te vagy minden helyzetben a mi minden értelmet meghaladó békességünk - te védelmezed a szívünket és elménket! Köszönjük a keresztet! Te már győzelmet arattál az ellenség felett! Egyetértésben jövünk eléd mindezekért, és megragadjuk azt a győzelmet, amit kiharcoltál értünk! Köszönjük, és dicsérünk mindazért, amit tettél és most is teszel! Jézus nevében, ámen!

32. nap: 
Atyád nem hagyja, hogy megfulladj!

Fájdalom helyett élvezet - így vagyunk beállítva alapértelmezés szerint, és általában a legkevesebb ellenállás útját keressük. Isten az életünket az örökkévalóság szemszögéből látja, és elsődlegesen nem a mi kényelmünkkel törődik, hanem azzal, hogy a fia képmására alakítson minket. Szerinted mennyire lenne hatékony egy hadsereg, ha ötcsillagos szállodákban képeznék ki őket? Mennyire lenne megbízható egy tudós, ha még soha nem írt egy dolgozatot sem? Mennyi ideig bírná egy bokszoló a ringben, akinek az edzései csak párnacsatákból álltak?

Olvastam egy tudományos kísérletről, amelyben egy csapat kutató elzárta magát a külvilágtól egy bioszférának nevezett mesterséges környezetbe. A bioszférán belül a tudósok sikeresen helyettesítették majdnem az összes időjárási jelenséget, kivéve a szelet. Meglepetésükre, a szél hiánya a fák számára katasztrofális volt. Elkezdtek meghajlani és összeroppanni a saját súlyuk alatt. Kiderült, hogy a szél stresszet kreálva megerősíti a fákat. Enélkül az ellenállás nélkül a fák nem erősödnek meg annyira, hogy megtartsák magukat. Ez az élet általános törvénye.

Több évvel ezelőtt, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, a feleségemmel egy medencés házban éltünk, amit nagyon élveztünk. De mindig azon aggódtam, hogy valamelyik gyerekünk beleesik a medencébe, amikor nincs körülötte felnőtt. Szóval a biztonságuk érdekében beírattam őket úszásoktatásra. Az első néhány nap kínzás volt nekik is és nekünk is, mert úszni tanulni olyan, mint a tűzzel keresztelés. Biztos vagyok benne, hogy a gyermekeim azt hitték, hogy a tanáruk vízbe akarta fojtani őket. Sírtak, ellenálltak, tiltakoztak, és szabadulásért könyörögtek. De amikor ránk, a szüleikre, néztek, mi csak ültünk csendben, ölbe tett kézzel. Néztük a szenvedésüket, fájt a szívünk, mikor láttuk a fájdalmukat, de nem léptünk közbe. Ez a megpróbáltatás a javukra vált és azért engedtük, mert szeretjük őket. A küzdelmük és szenvedésük alatt szerető szemeink végig rajtuk voltak. Figyeltük minden mozdulatukat és sosem hagytuk volna megfulladni őket.

Mózes a halála előtt egy dalt énekelt Izraelnek: "Puszta földön talált (az Úr) reá (Izraelre), kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta mint a szeme fényét" (5 Mózes 32:10). Mózes, Izrael, Dávid és még sokan mások, Jézust is beleértve, átmentek a pusztaságon, ahogy Isten elhívását követték. A nehézségek és a megpróbáltatások amikkel szembe találták magukat, mind részei voltak Isten tervének és segítettek beteljesíteni Isten célját az életükben. Az, hogy Isten akaratában vagyunk, nem jelenti azt, hogy nem lesznek kudarcok vagy, hogy immunisak leszünk a nehézségekre. De még a pusztaság közepén is, Isten betakar minket a szárnyával és körül vesz minket, mint ahogy a sas a fiókáit. A szeme fényei vagyunk és sohasem hagyja, hogy megfulladjunk.

31. nap: 
Isten hosszú karja

Akármilyen ijesztőnek tűnnek a problémáid vagy a szükségleteid, biztos lehetsz abban, hogy a valóságban nagyon kis jelentőséggel bírnak. Miért kéne a mindenható, mindenütt jelenlevő, mindentudó, örökkévaló Istennek beavatkoznia a mi teljesen közönséges dolgainkba? Azért, mert az életünk egy olyan színtér, ahonnan Isten vágyakozik az imádatra és dicsőségre. Születésünk napjától halálunkig csak azért élünk, hogy dicsőítsük Isten.

Vegyük példának Péter bebörtönzését az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetéből! Egy olyan helyzet volt, ami végződhetett volna katasztrófával vagy győzelemmel. A Mária házában összegyűlt hívők a szabadulásáért imádkoztak. Féltek, hogy elvesztik a nagy apostolt, aki egyben a barátjuk és vezetőjük is volt. Talán együtt éreztek Péter szenvedésével és a kivégzésével, ami bizonyosan várt rá. Azonban Péter életénél is nagyobb forgott kockán, ez pedig Isten örökké tartó imádata. A közbenjáróknak valószínűleg nem is volt fogalmuk arról, hogy az imáikon keresztül Isten úgy szabadítja fel az erejét, hogy az bizonyság lesz sok generációnak, beleértve a miénket is. Vajon hány ezer embert inspirált Péter természetfeletti kiszabadulása? De lehetett volna egy tragikus végkifejletű történet is, ami elveszik a történelemben, ha nem lettek volna a buzgón imádkozó ima harcosok, akik odaálltak a törésre.

Isten elsősorban dicsőséget szeretne kapni tőlünk. Talán az ijesztő körülmények, amikkel szembe kell nézned csak eszközök, amiknek segítségével Isten egy hatalmas csodát akar véghezvinni ebben a hitetlen világban.

"Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi" (2 Krónika 16:9).
Isten dicsőséget akar kapni a betegséged által. Imádatot akar kapni a pénzügyi nehézséged által. Tiszteletet akar kapni a családi helyzeted által. Hívd segítségül az Urat! Érdeklődj felőle. Kérdezd meg tőle, hogy mit gondol, mire vágyik. Ne támaszkodj emberi karra. Ne foszd meg a lehetőségtől, hogy a segítséged legyen az Úr a bajban. Vidd oda hozzá a helyzetet, amivel ma szembe nézel, és Ő megmutatja a dicsőségét az életedben és az életeden keresztül.

Itt az imádkozás ideje. Semmi sem túl nehéz a mindenütt jelenlevő Szent Szellemnek. Az Ézsaiás 59:1 azt írja: "Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen".

Habár Péter a város másik szélén volt bebörtönözve, a Jézus nevében való imádkozás meglazította a kezén lévő láncokat és elmozdította a rácsokat. Amikor imádkozol, van hatalmad arra, hogy szabadulást hozz az elnyomottaknak. Az otthonod elhagyása nélkül lehet olyan valódi hatásod, ami elér a világ végső pontjáig is. Amit a Földön megkötsz az a Mennyben is kötve lesz, amit a Földön megoldasz, az a Mennyben is oldva lesz. Nincs olyan ajtó, lánc, akadály vagy távolság, ami túl nagy lenne Isten hosszú karjának!

30. nap: 
A Vigasztaló

Ki lehetne hűségesebb társ a bajban, mint a Szent Szellem? Kinek a barátsága lehetne értékesebb a nehéz időkben, mint a legcsodálatosabb, legkedvesebb és leghűségesebb vigasztalóé az egész univerzumban? Amikor az erőforrásaidat számba veszed, ne feledkezz el az Úrnak erről a legcsodásabb, személyes ajándékáról! Az élő Isten a Szent Szellem személyében jár előtted, halad melletted, követ hátulról, nyugszik rajtad és lakozik benned! Mi másra lenne még szükséged?

Minél nagyobb kijelentésünk van a Szent Szellem jelenlétéről, annál nagyobb a vigasztalásunk; és minél nagyobb a vigasztalásunk, annál kevésbé érezzük a szenvedést szenvedésnek. Ezzel nem azt mondom, hogy a Szent Szellem beolt minket minden fájdalom és gyötrelem ellen. Épp ellenkezőleg, a Szent Szellem vigasztalásának mélysége nemcsak arra tesz minket képessé, hogy a nehéz időkben megmaradjon az örömünk és jellemünk, hanem arra is, hogy minden korábbinál jobban kiviruljon az életünk Krisztusban!

"Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és a Sáron díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát... Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni" (Ézsaiás 35:1-2; 5-7).

Hogyan lehet a puszta, amin keresztül megyünk, ilyen színes, eleven és felüdítő? A Szent Szellem vigasztalása és átformáló jelenléte miatt! Emiatt éri meg a nehézségeket a puszta. Lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy olyan szinten tapasztaljuk meg a Szent Szellem vigasztalását, amit másképpen soha nem élhettük volna át.

Nincs semmi értékesebb annál a tudatnál, hogy Isten örökké jelen van. Ha úgy érzed, mintha pusztába kerültél volna, döntsd el magadban, hogy arra fogod használni ezt a lehetőséget, hogy még többet felfedezz Isten Szellemének csodálatos valóságából!

29. nap: 
Ki védi a hátadat?

Amióta csak terjedni kezdett világszerte a koronavírus, a kormányok és az egészségügyi szakemberek folyamatosan azt kérik, hogy gyakoroljuk a "távolságtartást" egymástól. Miközben teljes mértékben szükségesnek tartom a meghozott intézkedéseknek való engedelmességet, és egyetértek, hogy mindent meg kell tennünk a vírus terjedésének lassításáért, mégis úgy hiszem, hogy nagyon fontos, hogy valamilyen szinten kapcsolatban legyünk egymással a Krisztus Testében - ma még inkább, mint bármikor. Ma már a technikai eszközök széles választéka áll rendelkezésünkre ehhez. A Krisztus Testében ma különösen fontos, hogy mindenkinek legyen barátja, segítőtársa. Elmondom, miért!

A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja: "Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által" (Zsidók 3:13). Ha valaki magára marad, az különösen kiszolgáltatottá válhat a feladásra, elbátortalanodásra, sőt az ördög becsapásaira is.

Láttatok már olyan dokumentumfilmet, amiben oroszlánok vadásznak prédára? Az oroszlán türelmesen várakozik a csordájától lemaradó szerencsétlen vadra. Tudja, hogy az egész csordával nem tudna mit kezdeni - ezt az ördög is jól tudja -, ezért egész figyelmét az egyedül maradóra irányítja. A Bibliában úgy olvassuk, hogy az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, és keresi, hogy kit nyelhet el. Azok, akik valami miatt elmaradnak a többiektől, a Sátán könnyű prédájává válnak. A nehézségek idején, a Test támogatása nélkül ki van szolgáltatva a kísértéseknek és csapdáknak.

Egy nap, miközben az "Isten fegyverzetéről" olvastam az efézusi levél hatodik fejezetében, kaptam az Úrtól egy kijelentést. Az igeszakasz felsorolja a fegyverzet darabjait, amiket Isten a fejünk, lábunk, mellkasunk és a derekunk védelmére biztosított; és beszél a pajzsról és kardról is. Észrevettem valamit, ami eddig elkerülte a figyelmemet: mindezek az embert elölről védik, de a hátat nem védi semmi! Elsőre ezt nagyon furcsának találtam, de aztán hirtelen elém ugrott a 18. vers: "Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért". Ez a vers, amely közvetlenül az Isten fegyverzete felsorolását követi, azt mondja, hogy figyelnünk kell egymásra, és védenünk kell egymást a harcban. Azért nincs a hátunkon védelem, mert nekünk kell egymás hátát védeni. Ha Isten úgy fegyverzett fel minket, hogy a hátunk védelméhez szükségünk van egymásra, akkor ebből egyértelmű, hogy Isten soha nem akarta, hogy magányos harcosokként vonuljunk csatába.

Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy szükségünk van egymásra. Ezért ha egy próbán, harcon, krízisen vagy meddő időszakon mész keresztül, kell, hogy körbevedd magadat olyan testvérekkel, akik imádkoznak érted, és tudatosan és kitartóan vigyáznak rád. Mindnyájunknak szükségünk van egymásra, különösen ezekben az utolsó napokban, amik Jézus visszatéréséhez vezetnek! Szeretnélek buzdítani benneteket, hogy találjatok módot rá, hogy kapcsolatban maradjatok azokkal, akiket Isten helyezett az életetekbe.

28. NAP:
NE ESS PÁNIKBA!

Egy krízis túléléséhez a túlélési képességeknél többre van szükség. Például egy sivatagban a túléléshez több kell annál, mint hogy tudok sátrat építeni, tüzet csiholni vagy vizet megtisztítani. Igényel még egy megfelelő gondolkodásmódot, pszichés hozzáállást, élni akarást, ami legyőzi a félelmet és stresszt, melyek a krízis velejárói. Haltak már meg fizikai sivatagban olyanok, akiknek egyébként minden szükséges képességük megvolt a túléléshez, éppen csak az élni akarás hiányzott. Míg mások, akiknél hiányoztak ugyan a képességek, de a makacs élni akarásuk végül a túlélést jelentette számukra.

Egy krízisbe belekerülve gyakran a legvadabb képzeletünknek engedünk teret. "Ki fogok ebből jönni egyáltalán valaha?" "Miért éppen velem történik ez?" "Nem érzem magam felkészültnek erre." "Hát nem látja Isten, hogy min megyek keresztül?!" "Haragszik rám valami miatt?" "Létezik egyáltalán?" Jóllehet természetes, hogy ilyen kérdések felmerülnek bennünk, a fölöttük való gyötrődés megfoszt bennünket az Istenbe vetett hittől. Mivel ezek a kérdések Isten jellemét nagyon is érintik, a rájuk adott válaszainknak biblikusan helyeseknek kell lenniük.

Láthatjátok, a nézőpont döntő. Ha egy pusztában találod magadat, ha egy krízishelyzetbe kerülsz - akár fizikai, akár szellemi vagy másmilyen -, fontos, hogy ne ess pánikba! Lélegezz mélyet! Állj meg egy pillanatra, és emlékeztesd magadat arra, hogy kicsoda a te Istened, ki vagy te Krisztusban, és hogy mit tanít a Biblia Isten hűségéről a nehéz időkben. A félelem csak arra tesz hajlamossá, hogy az ellenségtől érkező hazugságokat elhidd. Az ördög gátlás nélkül hazudik neked Isten irántad való hűségéről és szeretetéről. Még Isten létét is megkérdőjelezi, és azt is, hogy értékes vagy Isten számára. Az ilyen hazugságok arra vannak, hogy a szellemi életerődet megtörjék. De éppen ilyenkor kell felkelnie az "élni akarásodnak" - a szellemi élni akarásodnak, amikor pusztaságokon haladsz keresztül.

Isten gyermeke számára az "élni akarás" a pusztaságban nem pusztán a túlélési vágyra utal. Inkább arra, hogy őszinte ragaszkodás van benne az Istenbe vetett hit iránt. Szellemi szárazság alatt ragaszkodnod kell ahhoz - néha minden körülmény, érzés, sőt baráti tanács ellenére is -, hogy Isten valóságos. És nem csak valóságos, de jó és hűséges is, és a segítségével igenis átjutsz a túlsó oldalra. Ne hagyd, hogy az ellenség vagy a körülmények határozzák meg, hogy kicsoda Isten számodra! Ne engedd meg, hogy az Isten Igéjén kívül vagy ahelyett bármit elhiggyél! Légy olyan eltökélt, mint Dávid volt egy szellemi pusztaság idején, és valld meg vele együtt: "Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem!" (Zsolt. 57:7).

Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell hogy értsünk, hogy miközben úgy tűnik, körülöttünk minden kicsúszik az ellenőrzésünk alól, akkor ha Isten gyermekei vagyunk, nincs semmi, ami az életünket érheti, és végső soron ne lenne Isten felügyelete alatt! Úgy is mondhatnám, hogy minden, ami bennünket ér, előbb Isten szűrőjén megy keresztül. Mivel Isten nagyon szeret minket, ezért vigyáz ránk, őrködik felettünk, és nem engedi meg, hogy bármi is elválasszon Őtőle.

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róma 8:38-39).

Engedd meg Isten végtelen szeretetének, hogy kiűzze minden félelmedet!

"Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk" (Róma 5:3-5).

27. NAP
VELETEK VAGYOK!

Az egyik legmélyebben gyökerező hiedelem (valójában hitetlenség), hogy Isten néhány ember életében inkább jelen van, mint másokéban. Mindenféle észérvekkel meg is magyarázzuk, hogy ez miért van így. A szentebb életet élők, a többet imádkozók közelebb vannak Istenhez. Mintha az Isten jelenléte tőlünk függne! Jelenlétének ígérete nem kötődik feltételekhez.

Kezdettől fogva azt mondja Isten: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled". Ezt Józsuénak mondta, és 1300 évvel később megismételte a Zsidókhoz írt levélben (13:5). Isten velünk van, de nem azért, mert olyan jók vagyunk, és nem is azért, mert nagy hitet tudunk felmutatni előtte. Ilyen feltételeket ő soha nem támasztott. Ő velünk van, mivel erre tett ígéretet, visszavonhatatlanul, a házassági eskü szavaival "jóban és rosszban, gazdagságban és szegénységben, betegségben és egészségben", hisz a Szentírás szerint: "Férjed a teremtőd" (Ésaiás 54:5).

Annak megítélésében, hogy valakinek az életében jelen van-e az Úr vagy nincs, gyakran rossz jelekre figyelünk. Az alapján ítéljük meg valakinek az életét, amit tesz, vagy amiben kudarcot vall. De az Isten jelenléte nem a személy alapján tágul vagy húzódik össze! Hála ezért Istennek! Nincs jobban jelen egy evangélistánál, mint egy pásztornál, és nincs jobban jelen egy pásztornál, mint bármelyik gyülekezeti tagnál.

Mózesnek voltak a legkülönlegesebb megtapasztalásai Istennel, amit csak egy ember átélhet. Józsué, bár közel volt Mózeshez, korántsem részesült ilyen hatalmas megtapasztalásokban. Ennek ellenére Józsué volt az, akinek az Úr ezt mondta: "Nem hagylak el, sem el nem távozok tőled!" Az Isten jelenléte nem változik az alapján, hogy kinek mi az elhívása vagy hogy mennyire sikeres. Ha Isten csak akkor volna velünk, amikor sikeresek vagyunk, akkor soha nem volnánk sikeresek!

A Máté 28:20-ban Jézus azt mondta: "Íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig". Amikor ezt mondja, "tiveletek vagyok minden napon", ez nem csak egy ígéret, hanem egy TÉNY! Egy nyilatkozat arról, hogy ma is, és minden előttünk álló napon velünk lesz! Ő veled van most is, ebben a pillanatban és mindörökre! Örülj! Soha nem hagy magadra. JÉZUS VELED VAN!

26. NAP
NE FÉLJ, CSAK HIGGY! 

Az Úr akkor kezd el cselekedni az érdekünkben, amikor imádkozunk és gyakoroljuk a hitünket!

"Jézus így felelt: Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek" (Márk 11:22-24).

Az Úr örömére szolgál, ha megtehet értünk olyan dolgokat, amiket hitben kilépve kérünk tőle! A hit felmutatása tetszik Istennek, és felkelti a figyelmét. Amikor rá figyelünk, ő is figyel ránk. Amikor azt keressük, hogyan tetszhetnénk neki, ő is keresi, hogyan tetszhet nekünk, és megadja, amit kérünk.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsidók 11:6).

A Krisztusba vetett hitünk által azonosulunk azokkal, akik a győztes csapatban vannak. Jézus legyőzte a világot, azért, hogy mindazok, akik bekerülnek az Isten országába, vele együtt győzelmet arathassanak a világ fölött! "Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk" (1János 5:4). A Zsidók 11:1 azt mondja: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés".

A Máté evangéliumának ötödik fejezete két olyan emberről számol be, akik a kétségbeejtő körülmények ellenére hitben cselekedtek. Egyikük, Jairus éppen csak meggyőzte Jézust, hogy menjen és gyógyítsa meg haldokló leányát, amikor egy vérfolyásos asszony Jézus közelébe férkőzött, és megérintette a ruhája szegélyét. A Biblia elmondja, hogy az asszony hitte, hogy ha sikerül megérintenie Jézus ruháját, akkor meg fog gyógyulni. Micsoda hit! Jézus azonnal megállt, és megkérdezte, hogy ki érintette meg. Amikor az asszony elmondott neki mindent, Jézus azt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged..." Miközben beszélt, néhányan odajöttek a zsinagógai elöljáró házától, akik így szóltak Jairushoz: "A leányod meghalt. "Miért fárasztod még a Mestert?" Mihelyt meghallotta Jézus, amit mondtak, azonnal odafordult a zsinagógai elöljáróhoz, és ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy!" (Márk 5:35-36)

Jairusnak ekkor két választási lehetősége volt: hihetett az Úrnak, vagy hihetett a hírhozónak, akiket a házabeliek küldtek a szomorú hírrel a kislánya haláláról. Melyikük szavának van nagyobb súlya? Jézus azonnal azt mondta Jairusnak, hogy ne féljen, csak higgyen. Magyarul azt mondta neki: "Tudom, hogy mit érzel, Jairus, és tudom, hogy milyen üzenetet kaptál otthonról, de azt akarom, hogy a szemeidet tartsd rajtam! Most arra van szükséged, hogy az én szavamat minden más szónál nagyobb súlyúnak tartsd, és bízz benne! Ne hagyd, hogy ez a hír kétséget hozzon az elmédbe, mert én még mindig a házadba tartok! Én nem változtattam meg a tervemet. Engem nem ingatott meg ez a hír, és én nem késtem el. CSAK BÍZZ BENNEM!"

"Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom!" (Zsoltárok 16:1)

Amikor olyan híreket kapunk, amiknek a legyőzése lehetetlennek tűnik, nem szabad a saját értelmünkre támaszkodnunk. Isten ereje felülmúl minden emberi okoskodást. Ő mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk! (Efézus 3:20) Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet (Példabeszédek 3:5-6). Folyamatosan ebben a hitben kell megmaradnunk, erősen állva a Krisztusban való reményünkben, mert "hű az, aki az ígéretet tette"!

25. NAP

A HITÜNK PRÓBÁJA

A Szentírás beszél a hitünk próbájának az eljöveteléről, és azt is elmondja, miért. Az 1. Péter 1:7 így fogalmaz: "...hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre".

Emlékszem, amikor egy nap eljött az én hitem próbája. Malawiban az ágyam szélén ültem. Egy baptisták által működtetett szálláshelyen laktam napi 3 dollárért. Le kellett ülnöm, mert egy sokkoló hírt kaptam. Németországi irodánkból, Frankfurtból kaptam egy sürgős telefonhívást, amit nem tudtam feldolgozni. Azt a hírt kaptam, hogy több százezer dolláros mínuszba kerültünk. Hogyan történhetett meg ez? Az év elején Istentől azt a bátorítást kaptuk, hogy ez az év "a tizenkét tele kosár éve" lesz, "minden hónapra jut egy tele kosár". Nem értettem, hogyan kerülhettünk mégis adósságba. "Uram", kérdeztem, "Miért? Te ígéretet adtál, hogy tele lesznek a kosaraink, most mégis üres mindegyik! Hogyan lehetséges ez?" Ilyen pillanatokban az Úr megnyitja a szemünket. Ezt hallottam tőle: "A tanítványok kosarai csak akkor teltek meg, amikor a sokaság már jóllakott. Folytasd a tömegek táplálását az én Igémmel, és pedig ügyelek rá, hogy a kosarak tele legyenek." Le voltam nyűgözve Isten bölcsességétől. Azt válaszoltam: "Uram, azt teszem, amit mondasz, és tudom, hogy te is azt teszed, amit mondasz!" Azonban több százezer dollár az nagyon nagy pénz! Ez azért kissé túl van az ésszerűség határán. Valóban, de Isten másként gondolkozik. A kosarak egy álló napig, vagyis huszonnégy órán át üresek voltak, de aztán jött az újabb telefonhívás, hogy Isten újra teletöltötte azokat. Az az évünk adósság nélkül fejeződött be. Tovább folytattuk a tömeg táplálását Isten Igéjével, és az Úr betartotta, amit a rólunk való gondoskodásáról ígért. Amikor megtörjük az Élet Kenyerét a szellemi éhezőknek, Isten nem hagyja, hogy tönkremenjünk.

Abban az évben másfél millió drága lélek megtérését láttuk csak az afrikai evangelizációink során. Mindegyikünk, függetlenül attól, hogy milyen területre hívott el minket az Úr a szolgálatára, átéli a hitének próbáját, és egészen bizonyosan nem csak egyszer! Jézus a saját tanítványainak beszélt arról, hogy el fog jönni a hitük próbája.

A Lukács 22:31-32-ben ezt olvassuk: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait".

Jézus előre látta, hogy Simon Péter a hitének egy minden korábbinál nagyobb próbájával és küzdelmével fog szembenézni. Ez a jövendő hitpróba nagyobb lesz annál a viharnál, amivel a tengeren járva nézett szembe. Ez a hitpróba nehezebbnek fog bizonyulni annál, amikor Jézus arra utasította őket, hogy néhány kenyérrel és hallal lakassanak jól egy egész sokaságot. Ez a hitpróba nagyobb kihívás lesz Péternek, mint az, hogy kilépjen a csónakból és a vízen járva menjen az Úrhoz. Mindazonáltal Jézus könyörgött Simonért, hogy a hite el ne fogyatkozzék, és hogy amikor majd megtér, képes legyen a körülötte levőket erősíteni. Jézus imádkozott érte, hogy ne fogyjon el a hite. Jézus imádkozik értünk is, hogy ne fogyjon el a hitünk! Ragaszkodnunk kell a hitünkhöz!

Minden időszakban, minden küzdelemben, és minden körülmény közepette Jézus közbenjár az ő egyházáért - azért, hogy továbbra is bízzunk Őbenne; hogy továbbra is álljunk meg az Ő Igéjén; és hogy továbbra is Őrá nézzünk fel!

"Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta." (Zsoltárok 121:1-2)

Amikor különféle megpróbáltatásokkal nézünk szembe, amikor a hitünket tűz próbálja meg, továbbra is felfelé nézünk, és a tekintetünket Jézusra szegezzük! Erősen ragaszkodunk a hitünkhöz, hisszük, hogy a segítségünk az Úrtól jön! Keresztül fogunk menni ezen a megpróbáltatáson, és a túloldalon erősebben jövünk elő, mint voltunk a próba előtt, és úgy megyünk tovább utunkon, hogy másokat is erősíteni tudunk!

24. NAP
A REMÉNYSÉGÜNK HORGONYA

A koronavírus következtében az egész világnak rövid idő alatt meg kellett tanulnia egy új életstílust, a karantén létet. A társadalmunkban lezajló változások senkit nem hagytak érintetlenül. Betervezett eseményeket töröltek, az éttermeket és üzleteket bezárták, az iskolákat bezárták, munkahelyeket bezártak, és bizony meg kellett tanulnunk online istentiszteleteken részt venni egy számítógép monitor előtt az otthonunkban. Még a nyitva tartó boltok is egész más képet festenek, mint a krízis előtt. Egész polcok, amik azelőtt roskadoztak az áruktól a WC papírtól a tisztítószerekig, most üresen árválkodnak.
Valóban sok új kényelmetlenséggel kell szembenéznünk, de azt is felfedeztük talán, hogy igazából egy csomó mindenre nincs is szükségünk az életünkhöz! Azok a luxusdolgok, amik körül az életünk gyakran forog, észrevétlenül túl nagy teret nyertek, pedig az igazság az, hogy nem élet halál kérdése, ha nem megyünk el egy étterembe vacsorázni, nem nézzük meg a legújabb bombasikerű mozifilmet, vagy nem vesszük meg azt az új tavaszi dzsekit, aminek az árcímkéjén egy nagy összeg szerepel. Ettől nem leszünk többek, se pedig kevesebbek. Még az olyan szükséges dolgok is, mint az evés és ivás a helyükre kerülnek - például megfelelő időszak ez a böjtre, akár szellemi célokért, akár csak egészségügyi okokból gyakoroljuk.

Mindezzel együtt van egy dolog, amit semmilyen körülmények között sem nélkülözhetünk az élethez... és ez a remény! A reménykedés olyannyira alapvetően életbevágó a lelkivilágunkban, hogy ha nem találjuk meg az igazi reményt, természetszerűen kezdünk el kutatni hamis reménységek után, és bármi legyen is az, megragadjuk. Embernek lenni azt jelenti, hogy remélni, és Isten a szívünk "faliszőnyegébe" beleszőtte a benne való remény szükségét. És mivel az ember ennyire be van kötve a reménységbe, azok, akik nem ismerik Istent, olyan dolgokat fognak tisztelni, amiket náluknál nagyobbnak tekintenek, és beléjük fogják vetni a reményüket is. Ez lehet a pénz, egy álom, tekintély, vagy akár egy másik személy, de valamit minden bizonnyal találnak, amiben reménykedhetnek. Isten azonban az ő nagy szeretetéből, vágyik rá, hogy a reményünket belé vessük, mert minden más remény hazugságra épül, ami becsap és végül csalódást okoz.

Isten Igéjében az Úr a reménynek számos okát sorolja fel, ami a vele való kapcsolatunkban a miénk lehet, kezdve az irgalmától egészen a visszajöveteléig. Sok szentírási hely van, amely különböző módokon kifejezi Isten szívének vágyát a tekintetben, hogy a reményünket belé vessük.
Reménykedünk az ő irgalmában és kegyelmében:

"Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem a lelkem. Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom." (Jeremiás Siralmai 3:20-24)

"Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat..." (Zsoltár 33:18)

"Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk tebenned." (Zsoltár 33:22)

"Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!" (Zsoltár 13:5)

Reménykedünk az ő Igéjében:

"Akik téged félnek, látnak engem, és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem." (Zsoltár 119:74)

"Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben." (Zsoltár 119:116)

"Jézus pedig felele néli, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével." (Lukács 4:4)

"Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van reménységem." (Zsoltár 119:114)

Reménykedünk kifogyhatatlan szeretetében:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Sofóniás 3:17)

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

"Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (János 15:9-10)

"Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róma 5:8)

Azért imádkozom, hogy Isten Igéjének ezek az ígéretei bátorítsanak és megerősítsenek titeket. Ez csak néhány ige, ezeken kívül még ezernyi ehhez hasonló van! Hisszük, a bizonytalan idők közepette is, hogy az ő szeretetébe lehetünk lehorgonyozva, az ő igéjébe lehetünk lehorgonyozva, és az ő reménységébe lehetünk lehorgonyozva. Őbenne lehetünk lehorgonyozva. Megnyugodhatunk abban tudásban, hogy az ígéreteiben való reményünkben soha nem kell csalódnunk, az mindig felemel minket, és közelebb visz Őhozzá.

23. NAP
ISTEN ÍGÉRETEI MEGBÍZHATÓAK

"Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett. Mind beteljesedett." (Józsué 21:45)

A hit mindenkinek a személyes ügye. Azért bízunk meg bizonyos emberekben, mert ismerjük őket személyesen. Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy idővel megváltoznak, akkor nehezebben tudnánk megbízni bennük. Lehet, hogy valaki megbízhatónak bizonyult eddig, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a jövőben is az marad. A Bibliában olvasunk arról, hogy kicsoda Isten, és lehet, hogy az életünkben a mai napig megbízhatónak bizonyult, mégis, a jövőre nézve továbbra is bíznunk kell benne.

Ahhoz nincs szükség hitre, hogy elhiggyük: kettő meg kettő az négy, de az élet egy fokkal komplikáltabb, mint az alapműveletek a matematikában. A körülmények úgy változnak, mint az óceán. Sok minden határozza meg a végkifejletüket. Azonban Isten mindenható és mindentudó, így tehát a legbölcsebb, amit tehetünk, ha ráhagyjuk a dolgainkat, mert végső soron ő tartja kézben a jövőt. Talán nem értünk meg mindent, amit Ő tesz, de bizalommal nézünk rá, és ez nem kerüli el Isten figyelmét. Ő teremtette a világot ilyen módon. Kérdés nem férhet hozzá, hogy Isten bármit megtehet, de Ő ezt nem egyedül teszi, hanem együttműködve azokkal, akik hisznek. Az imáink és a hitünk "képessé teszi" őt arra, amit másként nem tudna megtenni, mert Ő szuverén és igaz. Látjátok, Isten úgy tervezte, hogy az imádság és a hit kéz a kézben járjon, és ilyen módon végzi a gondoskodását.

Az emberi természet része, hogy bízunk az emberek ígéreteiben, amíg nem csalódunk bennük. A csalók és szélhámosok ezzel a velünk született bizalommal élnek vissza. Ezt a bizalmunkat elsősorban Isten felé kellene gyakorolnunk! Nemcsak a szavát adta nekünk, hanem generációk százai életében bizonyította, hogy megbízható! "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz" (Zsidó 13:8).

Mindnyájunk számára ugyanazt az okot adta, hogy miért bízzunk meg benne: az Igében kinyilvánította, hogy mit fog tenni értünk. Valaki összeszámolta a Bibliában Isten ígéreteit, és összesen 7874 ígéretet talált, amit Isten tett az embernek. Ezek által a ragyogó ígéretek által megismerjük, hogy kicsoda Isten, és hogy mit várhatunk tőle. Ennek a 7874 ígéretnek az érvényességi területe elég széles ahhoz, hogy lefedje az életünk valamennyi olyan körülményét, amiben Isten segítségére szorulunk. Isten sok ígéretét szövetség formájában adta. Sokszor anélkül cselekszik a javunkra, hogy egyáltalán ennek tudatában lennénk.

"...hogy legyetek mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és erőt ad igazaknak és hamisaknak" (Máté 5:45).
Isten jó, és mindenkihez jó. Milliók élik az életüket úgy, hogy nem figyelnek rá, és mégis azonnal Őt hibáztatják, ha a dolgaik rosszra fordulnak. A természet folyamatai megváltoztathatatlannak és szabályszerűnek tűnnek. A mai napig még senkinek nem sikerült bebizonyítani, hogy Istennek nincsen része ebben. Ő megtartja még a "madárral, állattal és minden földi élőlénnyel" kötött szövetséges ígéreteit is (1Mózes 9:10). "Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka" (1Mózes 8:22).

Jézus ezt tovább szélesíti, és bevonja a virágokat is: "Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is" (Máté 5:28-29).

De Istennek még más jó dolgai is vannak. Az ígérete úgy szól: "Kérjetek és megadatik, keressetek és találtok" (Máté 7:7), vagyis vannak olyan dolgok, amik csak konkrét kérésre érhetőek meg. Valójában ezeket Isten megígérte, és legtöbbje fel van sorolva a Szentírásban. "...nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek" (Zsolt. 84:12). Ha a természetes gondoskodás végére jutunk, Jézus azt mondja: "Kérjetek és adatik néktek" (János 16:24). "Kérjetek és adatik néktek... Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle!" (Máté 7:8, 11).

Ha jót kérünk tőle, ő nem ad rosszat - soha! "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá..." (Jakab 1:17).

A hit gyakorlása az ima során a legfontosabb! Istennek gondja van a madarakra, de nekik kell megtanulniuk repülni, és begyűjteni az eledelüket. Az imádságban való kérés egy nagyszerű emlékeztető az Istentől való függőségünkre, és az imának az a szerepe, hogy általa Istent keressük. Gyermeki bizalmat hoz létre bennünk, és arra késztet, hogy minden helyzetben a mennyei Atyára tekintsünk segítségért. Az imádság egy közösség - áldott családi közösség Istennel, aki a mi Atyánk. És dicsőség Istennek, Ő jó Atyának bizonyította magát, aki mindig betartja, amit ígér!

22. NAP
BIZTOS SZIKLÁN ÁLLVA

Manapság lépten-nyomon azt halljuk, hogy nyitottaknak kell lennünk a hitünkkel és az Ige értelmezésével kapcsolatban. Arra buzdítanak, hogy soha ne álljunk hozzá dogmatikusan a dolgokhoz. Vannak, akik feszélyezettség nélkül szemezgetnek a Szentírás igéi közül, és önkényesen változtatják az igék értelmét vagy érvényességét. Elterjedt gyakorlat, hogy csak azokat az igéket használják, amikkel mindenki egyetért vagy amik szimpatikusak a hallgatóság számára. Ez teljességgel rossz hozzáállás! Ez egy liberális nézet, ami azt hirdeti, hogy "az ember soha nem lehet biztos semmiben", vagy ami még ennél is rosszabb, "ha nem tetszik, nyugodtan változtathatsz rajta". Mi haszna van az Isten Igéjének, ha megváltoztatható? Mi értelme van az igazságban való hitnek, ha az igazság tetszés szerint választható?

Az Isten Igéjének éppen az a rendeltetése, hogy bizonyosságot adjon nekünk Istenről és a jövőnkről. Ha a saját szánk íze szerint értelmezzük, azzal félresöpörjük Krisztus valamennyi csodálatos ígéretét, és semmit nem élvezünk mindabból, amit Krisztus garantál számunkra. Az igaz keresztyének nem lehetnek "nyitottak" az ige és Isten értelmezésével kapcsolatban, mert az nem más, mint mentség keresés a bűnre és a hitetlenségre. A keresztyének a teljes Szentírást elfogadják. És ezzel elfogadjuk Krisztus valamennyi áldását. Az Ige formálja az elménket, és nem az elménk az Igét.

Sokan úgy állnak hozzá, mintha erény volna az, hogy semmiben nem tudnak bizonyosak lenni. Egy repülőgép kapitánynak biztosan nem erény! Jelentkezzen az, aki szíves örömest felszállna a fedélzetre, ha tudná, hogy a pilóta "nyitott" a repülőgép úti célját, a repülés módját vagy az utazás irányát illetően! Az utasok egy nagyon dogmatikus kapitányt akarnak saját jól felfogott érdekükben! Olyant, akiben bizonyosak lehetnek, hogy senkinek nem fogja a halálát okozni! Ugyanilyen veszélyes a keresztyén utazásunkkal kapcsolatban "nyitottnak" lennünk. Mi az úti célunk? Ezt pontosan kell tudnunk!

A Biblia senkit nem bátorít arra, hogy dogmatikus legyen, de a nyelvezete mindig bizonyosságot és biztos reménységet áraszt. Az Újszövetség egyik tipikus kifejezése a "tudjuk". Bizonyosnak lenni nem elbizakodottságot vagy arroganciát jelent. Az, hogy bizonyosak vagyunk abban, hogy a Nap holnap reggel is felkel, az nem tesz senkit dogmatikussá, sem önhitté. És ez a bizonyosság az, ami jellemzi azokat a keresztyéneket, akik biztosak a holnap felől, és Isten felől. Amit Isten a múltban tett, azt fogja tenni ezután is, és aminek a múltban bizonyult, az lesz a jövőben is!

Közös keresztyén bizonyságtétel az, amit Pál apostol megfogalmaz: "Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra" (2 Timóteus 1:12), vagyis arra a napra, amikor Krisztus visszatér. Az ilyen bizonyosság nem más, mint amit egy olyan Istentől elvárhatunk, aki méltó arra, hogy Istennek hívjuk! A "nyitott elme" ki van téve az ellenség támadásainak, mivel ajtót nyit a kételynek, félelemnek és hitetlenségnek. Nekünk józan elménknek kell lennünk. "Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét" (2 Timóteus 1:7).

Krisztusba vetett hitünk biztos alapon nyugszik. Jézus ez a biztos Szikla, akin állunk! Ő a békessége a rá támaszkodó elmének. Ő a reménység horgonya a vérrel megváltott léleknek! Ő az örök Kősziklája az Őt félőknek! Aki benne bízik, nem remeg meg! A Zsoltárok 18:2 így vallja meg ezt: "Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!"

Semmi "mismásolás" nem lehet, ha Jézusról és az Ő Igéjéről van szó! Kételkedés nélkül bíznunk kell benne teljes szívünkkel, mert "aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember"(Jakab 1:6-8).

Dönthetünk úgy, hogy józan elménk lesz. Dönthetünk úgy, hogy foglyul ejtünk minden gondolatot s Krisztusnak való engedelmességre! (2 Korinthus 10:5) Megingathatatlanul állhatunk az Isten Igéjén, mert azt Isten maga támasztja alá!

Részlet Reinhard Bonnke A hit: A kapocs Isten erejéhez című könyvéből, 3. fejezet, Hit és tudás.

21. NAP

ISTEN NEM REJTŐZIK!

Sokan azt hiszik, Isten távol tartja magát az emberiségtől. Úgy képzelik, hogy háttérbe vonult, és nem érdeklődik, sőt egyenesen közömbös saját teremtményei iránt. Pedig Jézus eljövetele óta az Atya Isten egyre inkább kijelenti magát! Fián keresztül megmutatta magát a világnak, majd elküldte Szent Szellemét, hogy velünk legyen örökre. Jézus azt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?" (János 14:9).

Jelenléte és ereje szemléletesen megmutatkozik a Bibliában és a világban mind a mai napig. Ha bárki azt gondolja, hogy Isten felszívódott vagy eltűnt, az látogasson el Afrikába! Hatalmasabb erővel láttam Őt megnyilvánulni ott, mint bárhol az Ószövetségben! Láttam őt démonokat űzni, betegeket helyreállítani, vakokat látóvá tenni, bénákat, süketeket kigyógyítani a bajukból. Még Mózes idejében sem tett ilyeneket! Egész városokat és országokat ráz meg hatalmasan. Ha igaz, hogy Isten "eltűnt valahova", akkor azok közé tűnt el, akik hisznek Őbenne!

Az az elképzelés, hogy Isten eltűnt, a hitetlenség régi félelme. Izrael átélte a kivonulást, látták Isten dicsőségét, és tudták, hogy mindez igaz. Mégis hónapokon belül hitetlenné váltak, és megijedtek. Akartak valamit, amit látnak, ezért készítettek maguknak egy aranyborjút, ami visszavezeti őket a szolgaságba. (lásd 2 Mózes 32) A hitetlenség mindig szolgaságba vezet, a hit viszont szabadságra visz! Az izraeliták mindenestől elvesztették az Istenbe vetett hitüket a pusztában, és két ember kivételével soha nem lépték át az ígéret földjének határát. Ez a két ember Káleb és Józsué volt, akik ragaszkodtak a hitükhöz, és ezért ők beléptek a földre.

Ilyen ősi a hitetlenség. Semmi okosság vagy modern nincsen benne. Nyomon követhetjük az útját az Éden kerttől kezdve, ahol Éva kételkedett. Neki is és mindnyájunknak a kételkedés a bolondság egy sátáni darabja, ami soha nem hozott semmi jót senkinek. Ha az Istennel való kapcsolatról van szó, ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha bízunk benne. Hogyan tudna Isten kapcsolatban lenni olyanokkal, akik megvetik őt vagy úgy tesznek, mintha nem is létezne? Ő nem tartozik nekünk semmivel, és ha mi így akarjuk, nem fog közbeavatkozni. "És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik" (Róma 1:28).

Jézus, köszöni, él, jól van és az egész földön munkálkodik! Tudjátok, vannak olyanok, akik annak ellenére, hogy egyetlen csodát is láttak volna a saját szemükkel, mégis figyelemre méltó hitet gyakoroltak. Jézus eljövetele előtt alig volt ember, aki valaha is csodát látott volna. Mégis voltak Jézus kora előtt is olyanok, akik nagy hitről tettek tanúbizonyságot. Jézus így beszélt róluk: "Áldottak, akik nem láttak, és mégis hittek" (János 20:29, angol fordítás). Ezek az emberek olvasták az Írásokat, és elhitték, hogy az az Isten, aki a Kivonulást véghezvitte, nem erőtlenült el, és továbbra is munkálkodik az érdekükben. És Isten pontosan ezt tette! Dávid, hogy csak egy példát vegyünk, soha nem látott egyetlen csodát sem, és csak felszínes megtapasztalásai voltak a természetfölöttivel, mégis teljes gőzzel haladt előre az isteni segítségben való hitben, és meg is kapta azt! Még ma, háromezer évvel később is, Dávid hite mintaként szolgál számunkra. Talán kapcsolódni tudsz Dávidhoz. Te sem láttál egyetlen csodát sem saját szemeddel, de tudod, hogy meg fog történni, és tudod, hogy Isten képes rá, egyszerűen azért, mert elhiszed, hogy amit az Ő Igéjében mond, az igaz! Ha ez te vagy, tudd, hogy a hitedet számon tartják a mennyben, és az Úr "áldottnak" nevez!

Részlet Reinhard Bonnke: Hit című könyvéből. 

20. NAP
A HANGYA ÉS AZ ELEFÁNT

Isten gyermekeinek bátraknak kell lenniük. Vegyük példának Mózes szüleit! "Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától" (Zsidók 11:23).

Gondoljátok meg, mivel járt ez! Az egyiptomi állam, a fáraóval az élen, törvénytelenné tette a héber csecsemők életben hagyását. Törvény szerint ezeket az csecsemőket születésükkor meg kellett ölni. Elképzelhetjük a zsidó családok rémületét, amint az egyiptomi katonák razziát tartanak a városokban, házról házra járva, hogy végrehajtsák ezt a brutális rendeletet. Micsoda rettenet és gyász uralkodhatott közöttük!

Ebben az korba született Mózes. A szülők rápillantottak gyermekükre, és egyből tudták, hogy nem lennének képesek kiszolgáltatni őt a a hatóságoknak. Úgy döntöttek, hogy dacolnak a törvénnyel, és elrejtik a csecsemőt. "Hit által... nem féltek". A katonák bármikor dörömbölhettek az ajtajukon, és bármikor rátalálhattak volna a gyermekre. Ki ne rettegne, ha felfegyverzett katonák keresik halálra a gyermekét? Mégis azt olvassuk, hogy "nem féltek". Miért? Talán mert közömbösek vagy érzéketlenek voltak? Nem, nagyon szerető szülők voltak. Az egyetlen oka annak, hogy nem remegtek meg és nem estek kétségbe, az az volt, hogy hittek a Mindenható Istenben! Valóban, a helyzet reménytelen volt. A hitük naivnak, sőt őrültnek látszott. Ennek ellenére a helyzet pontosan olyan volt, ami Istennek tetszett: "Mert Istennek semmi sem lehetetlen" (Lukács 1:37).

A hit a válasz akkor, amikor a helyzet reménytelen. A hit nem csak a lehetséges dolgokra van: sőt, ilyen esetben egyáltalán nem beszélhetünk hitről. A leghatalmasabb erőforrás az univerzumban az Isten karja. Vannak, akik csak akkor képesek hinni, amikor valami "ésszerű"; valami, amit még kezelni tudnak. Azonban Pál azt írja: "nem a testben bizakodunk" (Fil. 3:3), vagyis nem a saját terveinkben.

Az Istenbe vetett hitet szeretem illusztrálni egy kedves afrikai történettel, ami egy elefántról és egy hangyáról szól. Az elefánt egy ingatag hídon haladt keresztül. Hatalmas füle mögött egy apró kis hangya utazott. A híd himbálózott, ahogy áthaladtak rajta, és amikor biztonsággal átjutottak a túlsó oldalra, a hangya az elefánt fülébe ordított: "Azta! Jól meghintáztattuk a hidat, mi?" Ilyen a mi kapcsolatunk is Istennel, amikor ráhagyatkozunk. Ő hordoz minket!

"Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért" (Ézsaiás 64:3).

Isten az, aki "meghintáztatja" a hidat. Ő az, aki a súlyát adja mögénk, és mellénk. Ő építi az otthonodat, a gyülekezetedet, és az üzletedet. Ő gyógyít meg; Ő vezet; Ő védelmez; Ő hordoz! Az Úr mindig győzelemre vezet! Őbenne a lehetetlent is lehetségesnek találjuk. HALLELUJA!

Részlet Reinhard Bonnke: Evangelizáció tűzzel című könyvéből.

19. NAP
A leghatalmasabb erő a tiéd!

Az az ember, aki félelemben él, az ördög szövetségese-akár akarja, akár nem. A félelmekkel teli ember segít Sátánnak véghezvinni a terveit a földön. A félelem egy fertőzés, a lélek betegsége. Sajnos keresztények között is tud terjedni. Biztos vagyok benne, hogy Isten azért tiltotta meg Izrael fiainak, hogy beszélgessenek, amíg Jerikó városfalát kerülgették, mert a kétségeiket és félelmüket terjesztették volna egymás között.

"A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokon addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásba." (Józsué 6:10)

Az ördög nem fél az olyan embertől, aki fél. Tudja, hogy az ilyen veszélytelen. De megremeg, amikor azt látja, hogy nem félünk! Amikor Nehémiás Jeruzsálem várfalát helyreállította, sokan figyelmeztették, hogy rejtőzzön el az ellenségei elől. Tetszik a válasza: "Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek! (Neh 6:10). Isten népeként, a királyság vérrel megváltott fiaiként és leányaiként helyet adhatunk-e a fenyegetéseknek? Isten népeként "nem a félelem szellemét kaptuk, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét" (2 Tim. 1:7).

A félelem helyett örvendezhetünk! "Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek" (Lukács 10:19).

A keresztények nem az üldözöttek, hanem az üldözők-nem a megtámadottak, hanem a támadók! Nem azok vagyunk, akiket bekerítenek. Nem azok vagyunk, akiket sarokba szorítanak. De nem ám! Isten elitalakulata vagyunk, azzal a misszióval, hogy kiszabadítsuk a pokol túszait! Mi vagyunk az Úr megszálló erői!

Jézus újra és újra azt mondta: "Ne félj!" De nem csak ennyit mondott. Ő volt a legfőbb pszichológus. Figyeld meg, mit mondott: "Ne félj, csak higgy!" (Lukács 8:50) Soha nem azt mondta, hogy "Gyerünk, szedd össze magadat!" "Ne parázz! vagy "Csak bátran előre!" Ezek így önmagukban haszontalan tanácsok lettek volna. A félelem egy erő, ami ellen egy magasabb rendű erőt kell bevetni! A félelem a negatív erő. Jele egy mínuszjel. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A félelem olyan, mint egy sötétkamra, ahol az emberek a negatívumaikat hívják elő." Egy negatív erőt csak egy pozitív erő szüntethet meg. Ez a pozitív erő a Jézusba vetett hit! Jézus ma neked is ezt mondja: "Ne félj, csak higgy!"

A félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit! "És az a győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk" (1János 5:4). Fel kell ismernünk, hogy nem csak azok vagyunk, akik legyőzik a félelmeiket, hanem azok vagyunk, akik a Sátánra döntjük az asztalt, és a pokol seregei rémülettel menekülnek előlünk! Mi okozunk rémületet az ellenség táborában, amikor az Isten Igéjén állva hittel mozdulunk és cselekszünk!

Részlet Reinhard Bonnke: Evangelizáció tűzzel című könyvéből.


18. NAP
KONCENTRÁLJ A JÓ DOLGOKRA!

Amire a szíved, a szemed és az elméd irányul, végül az egész lényed ott fog kikötni. Azzá válsz, amire nézel. A New York Times-ban olvastam egy cikket a következő címmel: "Kutatások igazolják, hogy a régóta együtt élő házaspárok hasonlítanak egymásra". Ebben a cikkben Dr. Zajonc, a michigani egyetem pszichológusa azt írta, hogy "a házaspárok, gyakran öntudatlanul is, utánozzák a házastársuk arckifejezéseit csendes együttérzéssel, és az évek során a hasonló arckifejezések egyre inkább hasonlóvá formálják az arcukat". A modern tudomány végül csak eljutott arra, amit a bibliai kijelentés évezredek óta mond - azzá válsz, amit nézel. "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre" (2Korinthus 3:18). Amire a figyelmünket odaadjuk, amire a tekintetünket szegezzük, amin jár az eszünk és a szívünk, annak óriási képessége van arra, hogy átformáljon minket, kívül és belül is!

Kis srác koromban apukám megtanított rá, hogyan nyírjam le a füvünket. Azt mondta, mindig csak a lenyírandó füves rész túlsó végét nézzem, és azt lőjem be magamnak. Így egyenes csíkokban tudom vágni a füvet. Ez fontos lecke volt az élethez is, mert amire összpontosítasz, amire a figyelmedet irányítod, az erősödik fel az életedben, és előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de az dönti el a sorsodat. Ha mindig csak a rossz hírek meghallására összpontosítasz (például a rossz hírekre, démoni aktivitásra vagy a negatív gondolatokra általában), akkor kétség kívül egyre inkább megkötözve találod magadat. Minden bokorban démonokat fogsz látni, akkor is, ha nincsenek ott.

A félelem az egyik legerőteljesebb fegyvere a Sátánnak. A Zsidók 2:14-15 elmondja, hogy a félelem megkötözöttséghez vezet. "Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak".
A Sátán a világban zajló események által el akarja terelni a figyelmedet, hogy elfelejtsd, mi is a dolgod ebben a világban! El akarja veled felejtetni, hogy újjászületett győztes vagy a sötétség királysága fölött! Látod, a félelem megbénítja az embereket az Úr elhívása szerinti életben való járásukban. Az ördög a félelmen növekszik, és a félelem a gonoszság táptalaja.

A félelem ellenszere a szeretet, ami természetesen Istentől származik! Pál tökéletesen megfogalmazza ezt az igazságot: "Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét" (2Timóteus 1:7). Ha a sötétségre fókuszálsz, a félelem fogja uralni az életedet. Ha Istenre fókuszálsz, a szeretet fogja uralni az életedet. Az 1János 4:18 így szól: "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben".

Vagy ahogy Smith Wigglesworth fogalmazott: "Ha egy nagy Istened van, akkor kicsi ördögöd van; ha egy nagy ördögöd van, akkor kicsi Istened van". Ahhoz, hogy a dolgokat helyes perspektívából lássuk, a figyelmünket Jézuson kell tartanunk, aki a mi hitünk szerzője és tökéletessé tevője!
Részlet Daniel Kolenda Slaying dragons (Sárkányok leölése) című könyvéből. A könyv angol nyelven megrendelhető az alábbi linken:

https://shopus.cfan.org/.../frontpage/products/slaying-dragons 

17. NAP
IMMUNIS VAGY AZ ÁTOKRA!

A félelem az ördög kezére játszik. Az igazság az, hogy az ördög nem képes valódi pusztításra, csak azzal, hogy elhiteti velünk, hogy képes rá. Egy igazi szélhámossal van dolgunk! De hiába próbálkozik megállítani Isten népét gonosz terveivel, mindig veszíteni fog, mert minket örökre betakar a Bárány vére!

Bálák Izrael megátkozására kidolgozott tervének kudarca, amiről a 4 Mózes 22-24-ben olvasunk, ennek nagyszerű példája. Eddig a pontig Izrael legyőzhetetlennek bizonyult a csatatéren. Bálák, Moáb királya eldöntötte, hogy véget vet a zsidók nyerő szériájának. Abbeli vágyában, hogy kiűzze földjéről Isten népét, egy szokatlan módszerhez folyamodott. Pénzt ajánlott Bálámnak, a prófétának, hogy mondjon átkot Izraelre. Mivel túl nagy volt a kísértés, Bálám kész volt erre az alantas feladatra. Bár tudta, hogy az ÚR nem akarja megátkozni Izraelt, de azért megpróbálta rábírni. Kereste Istent, azt remélve, hogy ki tud csikarni Istentől egy ilyen fajta próféciát.

Bálák és Bálám felmászott a "Baál magaslata" nevű sziklás magaslatra, és hét oltárt épített. Feláldoztak hét ökröt és hét kost az oltáron, remélve, hogy valami sötét, okkult erő szívességet tesz nekik, és meggátolja Isten népének előrehaladását. Isten azonban nem utazik átkokban az ő saját népével szemben! Ennek ellenére Bálám és Bálák rendületlenül kitartottak, keményen próbálkoztak minden szögből, de végül azt találták, hogy minden próbálkozásuk teljes kudarcba fulladt. Lenéztek Izraelnek a hegy lábánál elterülő sátraira. A táboruk közepén láthatták a szent sátort, fölötte Isten jelenlétének felhőjét, ami az Úr győzelmi zászlajaként állandóan jelen volt. "Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője!" (Zsolt. 121:4) Kora reggel Izrael fiai nyugodtan pihentek Jehova fölöttük kiterjesztett szárnyai alatt, amely Izrael ellenségei számára láthatatlan volt.

Bálám az igazság kimondására kényszerült, és arra, hogy áldást mondjon Izraelre. Ez utalás arra, hogy Isten népén nem fog az átok. Immunisak vagyunk rá. Megváltottak vagyunk, ahogy Izrael is az volt. Ami igaz volt Isten megváltott népére akkor, az igaz a megváltottakra ma is! A félelem az ellenség kiáltását hallja, de a hit a királyok Királya kiáltását hallja! "Nem fog a varázslás Jábóbon, sem az igézet Izraelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izraelnek, hogy mit tesz az Isten" (4Mózes 23:23).
Mellesleg ez a vers emlékeztet engem azokra az esetekre, amikor varázslók csoportjai próbálták megátkozni az evangelizációs kampányainkat Afrikában. Sokszor elég volt a színpadról egy egyszerű, de kenettel kimondott "Halleluja!", és megtört a felőlük érkező nyomás igája, és olyan hatást váltott ki belőlük, hogy zihálni kezdtek, és levegőért kapkodtak! Próbálkozásaik, hogy megátkozzanak minket, és démonokat hívjanak ránk, csúfos kudarcot vallottak Isten hatalmas védelme miatt. Beigazolódott az ige: "Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül" (Zsolt. 34:7).
Amikor a halál üvöltő szelei hallatszottak egész Egyiptomban a páska éjszakáján, egyetlen izraeli otthon sem ismerte meg jeges leheletét. Amikor az Úr keresztülhaladt Egyiptomon, leölve a föld minden elsőszülöttjét, elment azok mellett a házak mellett, amiken látta a bárány vérét.

"Mert általmegyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz nektek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét" (2Mózes 12:12-13).

Isten minden gyermekét befedezi és megjelöli Jézus vére. Lőtávolságon kívül kerültünk a pokol, a varázslók, átkok, démonok, és az ördög hordáinak erejétől. A levegőbeli hatalmasságok és fejedelemségek nem érinthetnek minket, miközben Megváltónk, a mi páskabárányunk drága vérének fedezete alatt nyugodunk. Körülöttünk levő védelmi pajzsa áthatolhatatlan és sebezhetetlen. A Zsoltárok 121:5-8 leírja Isten óvó karját felettünk: "Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!"

Részlet Reinhard Bonnke: Evangelizáció tűzzel című könyvéből.

16. NAP
ÁBRAHÁM HITE

A Biblia 309 alkalommal utal Ábrahámra, de a hite miatt a nevét az egész Közel-Keleten és a világtörténelemben mind a mai napig gyakran emlegetik. Életéről sokat megtudhatunk Mózes első könyvéből.

"Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! - mondta. Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul" (1Mózes 15:1-6).

Ábrahám volt az első, akit a "hitben való engedelmesség" embereként ismerhetünk meg, aki az életét következetesen az Isten szavával összhangban élte. "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" (Róma 4:3). A félelem elpárolog, de ami hit által van, az megmarad örökké!
Emlékezzünk erre: a félelem a félőkkel együtt sírba száll, de azok, akik hittel teljesek, örökre megváltoztatják a világot!

Ábrahám megváltoztatta a világot! Valójában neki köszönhetjük az emberiség civilizációs fejlődését ezerötszáz évvel a görögök és a rómaiak előtt. A fáraók Ábrahám előtt ezer évvel már Egyiptomban uralkodtak, és folytatták további kétezer éven keresztül Ábrahám után, mégsem fejtettek ki olyan hatást a világra, mint Ábrahám tette. A fáraók nem hagytak morális jelt, csupán kolosszális emlékműveket a sivatag homokjában saját dicsőségükre. Ábrahám nem hagyott egyetlen emléket sem maga után, amit megcsodálhatnánk, mégis mindmáig az emberek életére - akár vallásos, akár nem - hatással van az élete.

Ábrahám nem volt mélyen vallásos ember. A mai értelemben véve egyáltalán nem volt vallásos. Nem volt hitvallása, énekeskönyve vagy Bibliája, és nem volt semmiféle teológiája Istenről. Valószínűleg nem tudott sokat Istenről, mégis: személyesen ismerte Istent, és azt mondhatjuk, hogy nagyon jól ismerte. Amikor a hitről van szó, az egyetlen dolog, ami igazán számít, az a személyes kapcsolat az Úrral! Ábrahám Istennel járt, és Isten barátja volt. Ennek a pátriárkának Isten nem egy vasárnap reggeli vallásos kötelesség volt. Nem is volt gyülekezete, ahol megjelenhetett volna. Ábrahám nem csak azért hitt Istenben, hogy valamiféle tradícióhoz hű legyen. Nem volt semmiféle tradíció; csak Isten volt az életében, mivel Isten valóságos volt számára!

Isten kijelentette magát Ábrahámnak, és egy egyszerű utasítást adott neki: hagyja el Urt. Isten nem mondta meg neki, hova menjen; Ábrahám mégis útnak indult. Ezzel kezdődött el Ábrahám felejthetetlen hitélete. A Zsidó 11:8 így írja le ezt: "Hite által engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy költözzön más helyre. Ábrahámnak fogalma sem volt róla, hol van az a hely, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte, és egyszer majd az övé lesz. Hite által lakott Ábrahám azon a földön, amit Isten neki ígért. Pedig úgy élt ott, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette. Azért tudott így élni, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített."

Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy egy nagy nemzet ősatyja lesz, egy olyan nemzeté, amelynek Istene az ÚR lesz. Így szólt az ígéret: "Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (1Mózes 12:2-3). Fontos megjegyezni, hogy amikor Izsák - ennek az ígéretnek az első magja - végül eljött, az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel az oltáron! Azzal, hogy Ábrahám kész volt feláldozni Izsákot, elképesztő bizalmat árult el Isten iránt!

Ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk, Ábrahám elhitte, hogy Isten, ha szükséges, a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. De Isten hangja, a legdrámaibb pillanatban, megállította Ábrahám kezét attól, hogy levágja a fiát. Ábrahám sikeresen átment élete legnagyobb hit-próbáján! Hihetetlen hitet tanúsított, mivel teljesen megbízott Istenben, és elhitte Isten ígéretét, miszerint Izsák nemzedékek és népek atyja lesz, egyszerűen mert Isten ezt mondta neki.

Ábrahám nem kételkedett Istenben. Ezért az Úr sem kételkedett Ábrahámban! Sőt, annyira kedvét lelte benne, hogy a saját neve részévé tette Ábrahám nevét! Onnantól úgy hívta magát, mint "Ábrahám Istene". A Mindenható egy emberrel azonosította magát. Ez azt jelenti, hogy Isten hírneve Ábrahámon nyugodott. Hogy milyen az Isten - egy új Isten a világban -, arra az emberek abból következtethettek, hogy milyen volt Ábrahám. Isten saját nevét tette kockára azzal, hogy Ábraháméval összekötötte.
Ábrahám hitt az Úrban, és az Úr hitt Ábrahámban! Valami ehhez hasonló tükröződik abban, amit Jézus mondott a Máté 10:32-ben: "Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt". Ez a legmélyebb bizalom a hittel kapcsolatban. Fő szándéka nem az, hogy egyszerűen megkapjon valamit, vagy elvégezzen valamit, vagy váljon valamivé. A hit Istennel hoz minket kapcsolatba. A hit egy kapcsolat, és mindig az Istennel való kapcsolatunk feltétele. Ő helyez hitet a szívünkbe, és aztán Ő helyez hitet belénk, hogy megtegyük akaratát.

A János 2:23-24 azt mondja: "Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat..." Az a szó, hogy "rábízza magát" ugyanazt jelenti, mint a "hinni". A hitük nem volt valódi, és Jézus ezt tudta. De amikor a hitünk valódi, akkor Jézus igenis ránk bízza magát! Képzeld csak el: Krisztus bizalommal közeledik hozzánk! Isten ígéretei, velünk való foglalkozása és kapcsolata akkor válik megélhetővé, amikor ez a feltétlen bizalom létrejön. Isten továbbította Ábrahámnak az ő hitén keresztül azt, aki ő, és velünk is megteszi, ha hiszünk!

Részlet Reinhard Bonnke: A hit című könyvéből.

15. NAP
ISTEN TERVE AZ EGÉSZSÉGEDDEL

Az egészségünket gyakran magától értetődőnek vesszük - egészen addig, amíg valami meg nem támad minket. Sajnos sok ember szinte várja, hogy megbetegedjen, pedig ez soha nem Isten elképzelése. Jézus Krisztus evangéliuma a föld minden nemzete számára a Nemzeti Egészség Program, és a Biblia ennek a kézikönyve. Valaki azt mondta, hogy a testünk a földi életünkre szolgál csak. A Biblia első oldala viszont mást mond! "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó" (1Mózes 1:31). Az utolsó lapja pedig ezt mondja: "És halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé" (Jelenések 21:4). A dolgok igen jól kezdődtek, és így is fognak befejeződni!
Az Úr terve az életedre az idő kezdete óta az, hogy "mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek" (3János 1:2). Isten teremtett világában a betegség olyan, mint a konkoly a búza között. Azonban ne kövesd el azt a hibát, hogy elhiszed: Isten ültette el a konkolyt. "Valamely ellenség cselekedte azt" (Máté 13:28). Isten elküldte Jézust, aki "széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten vala ővele" (ApCsel 10,38). Jézus gyógyító szolgálata a Teremtő tiltakozása volt a munkáját ért ördögi rombolás ellen. "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek" (János 10:10).

Isten eleve belealkotta a természetbe a gyógyítás képességét, amelyet az orvosi kutatások folyamatosan feltárnak, de Isten nemcsak természetesen gyógyít, hanem természetfölötti módon is. A Szentírás tagadja, hogy a betegség Isten akarata lenne, és a gyógyulást mondja Isten akaratának. Az Ő gyógyító keze sokkal több embert megérint, mint azt sokan gondolnák. Az egész világon csak ezen a napon is sok természetfölötti gyógyulás történik, amelyek azt bizonyítják, hogy "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsidó 13,8).

A Biblia nemcsak az Isten "beszédeit" tartalmazza, hanem az Isten "szavát" - vagyis a szavát adja, hogy az ígéreteit teljesíti. És bár neki nem volt szüksége írásos szerződésre az emberiséggel, mégis, amikor a "szavát" adta nekünk, ezeket az ígéreteket is írásba foglaltatta. Érdekes módon a Bibliánk mindkét része, az ó is és az új is "testamentum" és a "szövetség", amelyek jogi kifejezések, és itt arra a szerződésre utalnak, amelyet a királyok Királya, az univerzum fenntartója az emberiséggel, vagyis teremtményeivel kötött. Akár törvényesen köttetett, akár nem, amikor Isten a Szavát adja, abban megbízhatsz, és az megszeghetetlen - Ő pontosan úgy érti, ahogy mondja, és pontosan úgy mondja, ahogy érti! És bármilyen nézőpontot is foglalsz el a gyógyulás szövetségével kapcsolatban, az nem változtat semmit annak a realitásán, mivel az egy bibliai ígéret és egy áldás a népe számára.

Isten az ő bölcsességében, szeretetében és kedvességében az egész embert akarja meggyógyítani - a megtört szívűeket éppúgy, mint a megtört testűeket. Bátorodj fel! Amikor Isten a szavát adja, és ígéretet tesz, akkor abban nyugodtan megbízhatsz. Nincs mitől félned, mert az ő tervei a javadra vannak! "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek" (Jeremiás 29:11).

Részlet Reinhard Bonnke: Isten ígéretei a gyógyulásra és reménységre című könyvéből.tag

14. NAP
A föld legbiztonságosabb helye: "KRISZTUSBAN"

A félelem ellentéte a hit. De mi is az igazi hit? Az igazi hit feltétlen bizalom Krisztusban. Krisztusba vetett bizalmunk mélyebb, mint bárki vagy bármi másban való bizalmunk. Azt jelenti, hogy kiszolgáltatom magamat neki, és átadom neki a kormányt - nemcsak az életem egyes területeit, hanem az egészet.
Péter ezt a fajta hitet gyakorolta, amikor kilépett a csónakból, hogy a vízen járva menjen az Úrhoz (Máté 14:22-33). Néha lesajnálóan beszélnek Péterről, hogy lám-lám, a hullámoktól való félelem miatt nem sikerült neki, amit eltervezett, de hát a többi tanítvány még csak meg sem próbálta! De Péternek volt hite abba, hogy kicsoda Jézus, és ezért mert kilépni. Amikor azonban levette a tekintetét az Úrról, és meglátta a felcsapó hullámokat, megijedt és így kiáltott fel: "Uram, ments meg!" És Jézus azonnal kinyújtotta a kezét Péter felé, és megragadta őt.

Így van ez velünk is. Ahhoz, hogy a víz fölött tudjon tartani, teljesen meg kell ragadnia minket. Ezt kívánta Pál a Krisztusban új megtérőinek: "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (1Thesszalonika 5:23).

Jézus csak azt tudja megváltani, amit átadunk neki. Mindenestől át kell adni magunkat, ahogy szoktuk mondani, "tokkal-vonóval". Testünket, lelkünket és szellemünket - teljes és véglegesen bízzuk a gondjaira. Ezt jelenti a teljes bizalom abban, aki ő. Értenünk kell, hogy a hit egy kapcsolat. De nem olyan kapcsolat, mint amit bizonyos emberekkel gyakorlunk, akikkel soha nem találkozunk. A Jézussal való kapcsolatunk egyszerre élő és izgalmas! Mi átadjuk magunkat neki, és ő átadja magát nekünk. Az ő "isteni természetének részeseivé" válunk (2Péter 1:4).

Pál apostol egy csodálatos kifejezést használ ennek a kapcsolatnak a leírására: "KRISZTUSBAN". Például: "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2Kor 5:17), vagy "Nincsen azért már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak" (Róma 8:1). A Krisztusba vetett legegyszerűbb hitnek is ilyen fantasztikus hatása van. Hiszen maga a hit is egyszerű! Még egy gyermek is megragadhatja. Ez nem egy matematikai feladvány, ahol bonyolult számításokkal kell kitalálni az X értékét. A legegyszerűbb ember is képes hinni és élvezni ugyanazokat a hatásait, mint a legbölcsebb ember. Az írástudók vallásos zsargonjai az emberek számára idegenül hangzottak, de amikor Jézust hallották, "örömmel fogadták". Jézus is a hitről beszélt, csak más módokon. Ilyeneket mondott: "Jöjjetek énhozzám". "Szeressetek engem". "Maradjatok énbennem". "Kövessetek engem". Mit mutat ez? Azt, hogy a hit nem valamiféle vallási cselekedet, hanem az életünk teljes önátadása Istennek. Egy szellemi egyesülés, összeolvadás, amely eggyé tesz minket Krisztusban!

Részlet Reinhard Bonnke: Hit című könyvéből.

13. NAP
CSATÁHOZ ÖLTÖZVE

A Biblia egy katonai analógiát hoz annak leírására, hogy Jézus követőiként hogyan kell felkészülnünk az ördög támadásaira, jöjjön az akár félelem, kísértés, bűn, betegség vagy baj formájában.
Ezt a híres hasonlatot Pál apostolnak az efézusiakhoz írt levelében találjuk: "Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által" (Efézus 6:10-18).

Pál az ókori Római Birodalom harcosának képét használja, aki mielőtt harcba bocsátkozik az ellenséggel, magára ölti a teljes harci felszerelését. Azt magyarázza el, hogy ugyanilyen módon kell nekünk is magunkra vennünk a teljes rendelkezésünkre álló szellemi fegyverzetet, és késznek kell állnunk minden ütközetre. Szellemi fegyverzetünk alkotórészei a védekező és a támadó fegyverek, amelyek mind a szellemi életünk megvédésére szolgálnak. Ezek mindegyikének konkrét funkciója van, és biztosítja azt a védelmet számunkra, amelyre oly nagyon rászorulunk.

Az üdvösség, a hit, a megigazulás és a békesség, amiket Pál felsorol, többek mint csupán keresztyén erények - valójában alkotórészei a szellemi fegyvertárunknak! Szükségünk van ezekre az erényekre ahhoz, hogy jól tudjunk tanúskodni Jézusról, de ahhoz is, hogy hatékony harcosok legyünk Jézus hadseregében. A békesség gyermekei vagyunk, ugyanakkor egy háborúban kell megállnunk a helyünket, mint harcosok. Ez azt jelenti, hogy arra rendeltettél, hogy harcolj az ellenséggel, és hogy győzz, mivel Isten a te Atyád! A Példabeszédek 24:10 azt mondja: "Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd". Azért öltjük magunkra az üdvösséget, a hitet és a megigazulást, hogy erősen meg tudjunk állni az ördög ellenünk készült fegyvereivel szemben.

Van még egy fegyver az arzenálunkban, amellyel a legnagyobb csapást mérhetjük a sötétség királyságára. Ez a legvégső szellemi fegyver, amit csak ismerünk, és az egyetlen erő, amely elég hatalmas ahhoz, hogy Sátánt most és mindörökre legyőzött ellenséggé tegye. Kitaláltad már, hogy mi ez a fegyver? Igen, Jézus drága vére! A kereszten dobta le ezt a termonukleáris bombát a pokol hordáira. Az ott kiontott vére örökre megváltoztatta minden további csata végkimenetelét, méghozzá a sötétség királysága fölött aratott totális és végleges győzelemmé! Jézus már győzelmet aratott a pokol és a halál felett! Csak rajtunk múlik, hogy elhisszük-e, és ehhez az igazsághoz igazítjuk-e az életünket! "És ők legyőzték azt a Bárány véréért és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig" (Jelenések 12:11, Károli fordítás). Egyedül azoknak van okuk a félelemre, akik értelmetlenül még mindig a sötét oldalon küzdenek. Mi viszont Isten minden fegyverével felfegyverkezve készen állunk minden csatára, tudva azt, hogy már győzteseknek lettünk kihirdetve Jézus vérének ereje által!

Részlet Daniel Kolenda: Sárkányok leölése című új könyvéből, amely - egyenlőre csak angol nyelven - megvásárolható az alábbi linken:
https://shopus.cfan.org/.../daniel-k.../products/slaying-dragons

12. NAP
A FÉLELEM CSUPÁN ILLÚZIÓ!

Tudod-e teljes bizonyossággal, hogy a győztes oldalán állsz?

Ha igen, akkor nem fog a félelem zaklatni.

Egy hívőt a Sátán semmilyen módon nem képes eltaposni. Akik Jézushoz tartoznak, azok legyőzhetetlenek. Miért? Mert minden hívő oldalán ott van a GYŐZTES, Krisztus maga, és "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8:31).

A félelmet a pokolban kovácsolják. Megrendelője a Sátán, aki alapfegyverzetként adja minden démoni hordájának, akik nagyon is ismerik a félelem természetrajzát. Mint a skorpiók gyilkos mérgükkel, a démonok maguk is tele vannak félelmekkel. A félelem a Sátán halálos mérge. Ha hagyjuk, akkor Sátán az egész életünket behálózza félelmekkel. Azonban a félelem csupán illúzió, egész egyszerűen NEM létezik. Csak akkor "ölt testet", ha elfogadjuk. A félelem a legelső dolog, amitől szabadulnunk kell. A rettegés legyőzése az ellenség arcul csapása. "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak" (Ésaiás 54:17). Kezünkben van legfőbb fegyverünk, az Isten Igéje, a Szellem kardja, vagyis a Szent Szellem által kijelentett Ige (Efézus 6:17). Nincs ennél hatékonyabb fegyver a világban. Ismerd meg az Igét, és tanuld meg belőle, hogy nem az ördög kegyétől függünk! A GYŐZTES OLDALON ÁLLUNK! 

Sátán el akarja hitetni veled, hogy kudarcra vagy ítélve, de ez nem így van! "De mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket" (Róma 8:37). Hidd el ezt! Több vagy, mint győztes Jézus által!

Részlet Reinhard Bonnke: Evangelizáció tűzzel című könyvéből, 223. oldal

11. NAP
RAGADJ FEGYVERT!

Hol vannak a fegyvereink? Pál apostol azt írja: "Gerjeszd fel az Isten ajándékát, amely benned van" (2Tim 1:6). A "felgerjeszteni" a tűzgyújtáshoz kapcsolódó szó - felgerjeszteni a tábortüzet, hogy a parázs lángra lobbanjon. Úgy is fordíthatnánk, hogy "fellobbantani" vagy "teljes lángra gyújtani". Nem oltsd el, hanem gerjeszd fel a tüzet! A fújtatóval gerjeszd fel a kialvó parazsakat! Isten Igéje és a Szent Szellem ajándékai a mi fegyvereink az ellenség támadásával szemben.

Ezek az ajándékok az 1 Korintus 12:1-11-ben vannak felsorolva. "A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja."

A Szellemnek ezek az ajándékai a mi fegyvereink, és az ördög minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megállítsa a keresztényeket ezek használatától. Bármilyen értékesek is lehetnek a természetes képességeink, soha nem foglalhatják el a Szent Szellemtől kapott ajándékok helyét, és még fontosabb, hogy ne keverjük össze a kettőt. Például sok egyházi szolgáló és orvos ellenállt az isteni gyógyításnak. Eltúlozták azoknak a történeteit, akik úgymond "csalódtak" vagy nem éltek át azonnali gyógyulást. Arról nagylelkűen elfeledkeztek, hogy az orvosok naponta millióknak okoznak csalódást. Szinte mindenki, aki a temetőkben nyugszik, először az orvost kereste fel, mégis esztelenség volna követelni, hogy zárják be az összes kórházat! Mások egyszerűen csak azért utasítják el az isteni gyógyítást, mert néhányan nem gyógyulnak meg, ezért inkább egyáltalán nem imádkoznak a betegekért. Ez viszont mindenkit otthagy betegen! Hol marad az együttérzés, és a Szentírásnak való engedelmesség? Vannak olyan keresztyének, akik az íjukat és nyílvesszőiket (ajándékaikat, szellemi fegyvereiket) egy sarokban hagyják porosodni a kritikáktól tartva. Lábhoz teszik az Istentől kapott fegyvereiket és elfogadják a vereséget az emberektől való félelem miatt. Másokat valamikor megbántottak, talán éppen szolgatársak, testvérek, és ezért dobták el az ajándékaikat. Elvesztették őket, bár Isten soha nem vette vissza tőlük, hiszen "az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlan" (Róma 11:29).

Az Úr soha nem küldi egyetlen szentjét sem fegyver nélkül a csatába. Pontosan ezért mondta a mennybemenetele előtt Jézus az apostoloknak, hogy fel kell ruháztatniuk a Szent Szellem erejével és ajándékaival. És ezeknek helyre kell állniuk minden egyes hívő életében! Halljátok meg az Úr szavát: "Menj vissza addig a napig és arra a helyre, ahol elhagytad a szellemi ajándékaidat, és kérd az Urat, hogy bocsásson meg neked! Ne félj! Ne rettegj; az ajándékok még ott vannak, bár alvó állapotban. Szárítsd fel a kétségbeesés és szomorkodás könnyeit, és ragadd meg újra a fegyvereidet!"

Részlet Reinhard Bonnke Evangelizáció tűzzel című könyvéből. 

10. NAP
A KENET

Az Úr felkentjei telve vannak aktív hittel! Nem hőkölnek vissza a félelem hangjától, de a vészjósló események megjelenésétől sem.

Sámuel első könyve 17. fejezetében olvashatunk Dávid és Góliát történetéről. Dávid látta Góliátot, és hallotta a szájából az Istenét gyalázó szavakat. Testvére, Éliáb is hallotta őket, de rettegő szívvel. Dávidban viszont valami mást indított el: az Úr kenete felforrósodott benne! Ezzel egyidőben Izrael kenet nélküli zsoldosai lefagytak a félelemtől. Látod az ellentétet? Ez mindig figyelemreméltó különbség volt a kettő között, és ma is az... A kenet nagy bátorságot ad, és immunissá tesz a félelem ellen! A kenet teremti meg a különbséget a fejbeli hit és a szívben égő hit között. Hadd figyelmeztesselek ezen a ponton: e kétféle hit mindig irritálja a másikat.

Éliábnak kétség kívül megvoltak az észérvei: mérlegre téve izraeli és a filiszteus haderőt, egyértelmű volt számára, hogy merre billen a mérleg nyelve. Csak az emberi lehetőségeket és forrásokat vette számításba. Éliáb szakszerű értékelést tudott adni a csata lehetséges kimeneteléről, és látta, hogy Izraelnek semmi esélye nincs győztesen elhagyni a csatateret. Képzett katonaként képzeletben odaállította magát Góliáttal szemben, osztott-szorzott, és arra jutott, hogy Góliát túlságosan hatalmas számára. Dávid viszont vele ellentétben az aktív hit embere volt, és képzeletben Góliátot állította oda Istennel szemben, és ebben az összehasonlításban a filiszteus bizonyult törpének. Látod, milyen különböző végkövetkeztetések adódnak abból, ha valaki hittel és nem félelemmel közelít meg egy helyzetet.

Dávid tudta, hogy Isten az ő oldalán áll, és szent izgalmat és felháborodást érzett a lelkében. Ezt a kenet okozta, amely olyan forrásokat biztosított számára, ami másoknak ismeretlen volt. Hitének belső szemei az Úrra néztek. A reménykedésnél és imádkozásnál többet tett. Isten kenete éhessé tette a győzelemre, és szinte siettette a dolgok megtörténtét. A kenet volt a "garanciája" az események pozitív végkifejletének.

Gyakran az emberek a félelem hangjára válaszolva cselekszenek, amely az észszerűség álruhájában jön. Azonban a kenet alatt levő hívők számára az egyetlen észszerű dolog úgy látni minden szentségtelen ellenállást, ami a mi hatalmas és mindenható Istenünkhöz hasonlítva jelentéktelen! Ahelyett, hogy megengednénk az életünkben és a világban jelentkező kihívás elé állító körülményeknek, hogy lebénítsanak és megfélemlítsenek minket, engedd meg nekik, hogy felgerjesszék a kenetet a szívedben! Talán ebben a jelenlegi kihívásban minden korábbinál inkább felfedezed azt a hatalmas forrást, amit Isten biztosított az életedben, és azt a kenetet, amit ő adott neked. Erről holnap még többet is tanulunk...

(Részlet Reinhard Bonnke Evangelizáció tűzzel című könyvéből.)


9.NAP
AZ ORVOSSÁG!

Reinhard Bonnke egyszer megosztott egy történetet egy emberről, aki azt mondta neki, hogy ő is egy "szellemi lelkigondozó". Azonban ez az ember nem hitte, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, sem azt, hogy a Biblia az Isten Igéje. Reinhard eltöprengett rajta, hogyan lelkigondoz így bárkit ez a "lelkigondozó", ezért megkérdezte tőle: "Meglátogatják Önt csak azért, hogy ugyanolyan megtört szívvel távozzanak?" "Ó, nem", válaszolta, "én lenyugtatom őket". Reinhard a szemébe nézett, és ezt mondta neki: "Uram, a süllyedő hajóban levő embernek nyugtatószereknél többre van szüksége! Ne nyugtassa őket le, hisz éppen eléggé lent vannak már!"

Amikor Jézus jön a süllyedő hajón levő emberhez, akkor ő nem egy nyugtatópirulát dob oda neki, és nem mondja: "Kárhozz el békében!" Lenyúl utána átszegezett kezével, megragadja, felemeli, szemébe néz és azt mondja: "Mert én élek, ti is élni fogtok!" (János 14:19). Ez Jézus Krisztusnak az evangéliuma, amelyet hirdetnünk kell! Jézus a világunk Megváltója. Ő az egyetlen, aki lecsendesíti minden félelmünket! Az üzenete élet, békesség, remény és egészség szellemnek, léleknek és testnek. Az evangélium az orvosság!

A Lukács evangélima 4. fejezete beszámol arról az eseményről, amikor Jézus felállt egy zsinagógában, amely telve volt emberekkel, hogy felolvasson Ézsaiás próféta tekercséből. Ezt olvasta: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét" (Lukács 4:16-19). Ez az "Úr kedves esztendeje" leírása.

Minden társadalom hemzseg rabszolgáktól: mindenféle aljas szokás rabszolgái, a félelem rabszolgái, a kételkedés rabszolgái, a depresszió rabszolgái. Az ördög soha senkit nem helyez szabadlábra. Mindenfelé látni kudarctól meggörnyedt, bűntől meggörnyedt, erkölcsi életében megromlott és szellemi kötelékekben sínylődő embereket. De a felszabadulást jelző kürt már megszólalt! A szabadságuk ára már megfizetésre került! Ezt kell nekünk prédikálnunk, mert az emberek elfelejtették ezt. Elfelejtették, hogy Jézus már eljött, és hogy ez valójában mit jelent számunkra.

Nem a kereszténység előtti időszakban élünk. Nem azt várjuk, hogy Krisztus eljöjjön és győzzön. Ez már megtörtént! A szabadság a mi osztályrészünk. Jézus megnyitotta számunkra a szabadság királyságát és megfújta a felszabadulásunkat jelző kürtöt, amikor a kereszten így kiáltott fel: "ELVÉGEZTETETT!"

Azok, akik mindig mindent jobban tudnak, ezt a kort "poszt-keresztény", vagyis kereszténység utáni kornak nevezik. Mintha Krisztus munkája csak egy elmúlt időszakra lett volna érvényes! Ez természetesen nem igaz. Krisztus örökre megnyitotta a börtönajtókat, és nem csak a múlt egy bizonyos idejére. Krisztus munkáját nem lehet kimeríteni, sem meg nem történtté tenni. Ma is ez a leghatalmasabb szabadító erő, amely működésben van a földünkön. A börtönajtókat soha többé nem lehet visszareteszelni az emberekre! Ha Jézus kinyit egy ajtót, azt senki emberfia be nem zárhatja! "Ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadokká lesztek" (János 8:36). Akkor hát miért senyvednek szükségtelenül mégis milliók az ördög koncentrációs táborában? Ma van a bocsánat napja. A Győztes áttört a kapukon; a segítség megérkezett.

A világ leghíresebb szabadulóművésze Houdini volt; egy igazi showman a maga korában. Volt, hogy a rendőrök bezárták egy cellába, és ahogy távoztak, Houdini már követte is őket - másodpercek alatt kiszabadította magát. Kivéve egyetlen esetet. Már fél óra eltelt, és Houdini még mindig a zárral küzdött. Akkor odalépett egy rendőr, és egyszerűen lenyomta a kilincset, és az ajtó kitárult. Hiszen nem is volt bezárva! Houdini dühöngött, hogy bolondot csináltak belőle: egy olyan ajtót nem bírt kinyitani, ami be sem volt zárva!

Krisztus behatolt a Kétségvárába (utalás Bunyan Zarándok útja című könyvére), megszerezte a halál és a pokol kulcsait, és megnyitotta a börtönajtókat. Akkor hát miért van az, hogy milliók erőlködnek és próbálnak meg minden trükköt, hogy kikerüljenek a megkötözöttségeiktől? Új kultuszokhoz vagy ősrégi pogány vallásokhoz csatlakoznak, és a pszichiátriákra járnak. De miért? Jézus teszi az embereket szabaddá. És ő ezt állandó jelleggel végzi. Éppen ez az evangélium! Nem azért hirdetjük, hogy diskurzusokat folytassunk róla. Az evangélium nem egy vitapont, hanem a szabadulás kihirdetése. Az evangélium nem szorul módosításra. Kötelező érvényű, királyi és isteni határozat. A szabadulásról szóló némely emberi teória maga is megkötözöttséget okoz, mivel tele van életre szóló kötelezettségekkel és elvárásokkal. Egyedül Jézus vált meg! Tudatnunk kell ezt a világgal!

Ha depressziós vagy, a legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy a depressziódra koncentrálsz. Ha magányos vagy, a legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy a magányodra koncentrálsz. És ha félsz, a legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy a félelmedre koncentrálsz. Ahelyett, hogy magadba fordulnál, kezdj el kifelé fordulni a világ felé, amelynek kétségbeesetten szüksége van gyógyulásra a depressziójából, a magányából és a félelmeiből - és TE tudod a választ! Ez nem csupán egy nyugtatószer: az evangélium Isten gyógyszere a világ égető problémáira. Ne tartsd meg magadnak! Most van az ideje annak,hogy só és világosság légy! Ragyogj!

Részlet Reinhard Bonnke: Eavngelizáció tűzzel című könyvéből, 98-101. oldal.Ide írhatsz...


8. NAP
A FÉLELEM ELLENI FEGYVER

Ha van célod, az egy erőteljes fegyver a félelemmel szemben. Mi adott bátorságot fiatal férfiak ezreinek, hogy ostrom alá vegyék Normandia partjait azon az emlékezetes napon 1944. június 6-án, amit D-napként vonult be a történelembe? Az, hogy volt egy CÉLJUK: felvenni a harcot, és legyőzni egy félelmetes ellenséget. Ugyanez igaz a saját életünkre is. Ha van egy célunk, ahhoz bátorságot is kapunk. Ha eszünkben tartjuk, hogy az élet rövid, és nekünk keresztyéneknek van egy mennyei megbízatásunk - a pokol kapuit ostrom alá venni, lelkeket menteni és a foglyokat szabaddá tenni - akkor ez a cél betölt minket bátorsággal.

"Gyermekeim, itt az utolsó óra" (1 János 2:18). Tudom, úgy tűnhet, hogy ez az utolsó óra nagyon hosszú ideje tart már. János apostol ezeket a szavakat húsz évszázaddal ezelőtt írta le. Ne hagyd, hogy ez a tény megzavarjon! Egy dologban biztosak lehetünk: ha már akkor az utolsó óra volt, akkor ma még inkább az! Ha János ma írná, valószínűleg ezt mondaná: "Gyermekeim, itt az utolsó óra utolsó percének utolsó másodperce".

Az emberek többsége úgy él, mintha ez az élet örökké tartana. Gyakran csak egy krízissel vagy egy nehézséggel szembenézve eszmélnek rá, hogy a napjaik meg vannak számolva. "Ha meg vannak (egy embernek) határozva a napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át..." (Jób 14:5)

Napjaink meg vannak számolva. Valójában csak a fontos dolgok elvégzésére van időnk. Most konkrétan Jézus Krisztus egyházára gondolok. Az élet ezernyi apró dologból áll össze, de a kevésbé fontosaknak nem szabadna megelőzni a lényeges dolgokat. Az egyház számára egyetlen igazán fontos dolog kellene, hogy legyen; ez pedig az, hogy tűzben égve éljünk Jézusért, és mentsük a lelkeket! Amikor Ige kihirdeti, hogy "itt az utolsó óra", akkor ez valóban az. Az evangélium üzenete szempontjából mindig az utolsó órában vagyunk. Ez a Szentírás "fenyegető közelségnek" nevezhető egyedülálló és különleges tanítása.

Sokan elandalodnak azon a gondolaton, hogy még "négy hónap van az aratásig" (János 4:35). Ha tudni akarod, hogyan tett egy ember, Pál egyedül olyan sokat, olvasd el a vallomását az 1 Korintus 7:29-31-ben! Ő úgy élt, mintha mindennek a vége küszöbön lenne, mintha bármelyik percben lehúzhatnák a függönyt. "Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik."

Az evangélium örökkévaló, de a hirdetéséhez nem áll rendelkezésünkre az örökkévalóság. Azt gondolhatnánk, hogy sok időnk van, ha elnézzük az egyház gyakran lusta megmozdulásait az evangélium frontján. Csak a földi életünk alatt érhetjük el azokat, akik a kortársaink. Jelenleg közel 8 milliárd lélek él ezen a bolygón. Őket nem valamikor a jövőben kell elérnünk az evangéliummal, hanem a jelenben, mert most élnek a földön. Nekik ez az utolsó óra.

A Lukács 21:11 azt mondja: "Mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." Szóval akkor mit fogunk tenni, amikor az óramutató eléri a tizenkettest, és a káosz, a rettegés, az éhínségek és járványok növekedni fognak a földön? Lefoglalhatjuk magunkat azzal a félelemmel, amit a média adagol belénk, magunkba fordulhatunk, és görcsösen védelmezhetjük saját életünket és javainkat. VAGY lefoglalhatjuk magunkat a nagy missziósparanccsal, kifelé fordulhatunk, és feladhatjuk az életünket és érdekeinket az evangélium érdekében, hogy az egész földön hirdettessék. Dönthetünk, hogy lebénítson minket a félelem, vagy pedig bekapcsolódhatunk az Atya munkájába, és hűségesen előmozdíthatjuk az Ő országát, amilyen módon csak képesek vagyunk rá.

Talán most nem érzed magadat olyan helyzetben, hogy nagy dolgokat tegyél az Úrért. De pontosan ez az, amit a lelked ellensége el akar hitetni veled! Sátán szeretné elérni azt, hogy az egyház a koronavírus terjedése miatt az evangélium hirdetését és Jézus Krisztus szolgálatát határozatlan időre elhalassza. De semmi nem lehet távolabb az igazságtól! Jézus mindig két lépéssel a Sátán előtt halad, sőt vasárnaponként hárommal is! Valójában az Isten országa éppen gyorsít a tempón!

Ma már a modern technika segítségével nagyon sokféle módon tudunk kapcsolódni egymáshoz. Nem beszélve arról, hogy sokan nem végezhetik ezidőtájt a megszokott munkájukat, így több szabadidejük jut a családjukra, és jobban figyelhetnek a körülöttük élő emberekre,
mert az életben ez számít igazán. A tájékok már fehérek az aratásra! Bátorítalak, hogy kérdezd meg az Urat, hogyan vehetnéd ki aktívan a részedet az evangélium arató brigádjában ma. Lehet, hogy valakinek, akivel egy fedél alatt laksz, kell hallania tőled Jézus szeretetéről. De lehet ez egy ismerős vagy rokon, akivel mostanában nem volt időd beszélgetni a szoros programjaid miatt - talán most van az ideje, hogy felhívd és megkérdezd, hogy van! Ma van az üdvösség napja!

Amikor adakozol Isten munkájára, ugyanazt a jutalmat aratod, amit a vető, mivel neked is köszönhetően veti el a magot, és sokkal szélesebb körben tudja vetni, mint amire valaha képes lenne a támogatásod nélkül. Végül, de semmiképpen nem utolsósorban, imádkozhatsz! Milyen csodás lehetőség, hogy bezárkózhatsz egy bizonyos időre az Úrral, és keresheted az orcáját! Közbenjárhatsz az aratásért... "Kérjétek tehát az aratás URát, hogy küldjön munkásokat az aratásába" (Máté 9:38).
A Szent Szellem mindig bátorít ezzel az igazsággal: Ami a menny számára fontos, az soha nem válik feleslegessé. Bárcsak hűségesnek találtatnánk, és nem félelemmel teljesnek, és bárcsak a Bárány elnyerné szenvedésének jutalmát az életünkben!

(Részlet Reinhard Bonnke Evangelizáció tűzzel című könyvéből, 33-36. oldal)


7. NAP
MINDEN NÉV FELETT VALÓ NÉV

Hisszük és hirdetjük, hogy Jézus neve minden más név felett való. Ezért lényeges tudnunk azt, hogy mi rejlik ebben a névben. Ezt azzal kezdhetjük, hogy megvizsgáljuk Isten JAHVE nevét. A zsidók ezt a nevet szentnek tartották, és mélységesen tisztelték. De kezdetben olyan volt számukra, mint egy lepecsételt könyv, amelynek csak a címét ismerik. Nem tudták, mi rejlik ebben a névben. Isten lényének titkát úgy őrizte, mint egy szent titkot. Még Mózesnek is meg kellett kérdeznie, mit jelent, és Isten válasza egyszerű volt: "VAGYOK, AKI VAGYOK" (2Mózes 3:14). Hogy ki volt, addig még nem volt kijelentve. Isten azonban "megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izrael fiaival" (Zsolt. 103:7). Azután "parancsra új parancs és szabályra új szabály" (Ézsaiás 28:10), és Isten fokozatosan megismertette dicsőségét Izraellel. Egyik nevét jelentette ki a másik után, de a legcsodálatosabb neve akkoriban még nem volt ismert. Ez a név nem pusztán egy cím vagy egy titok, hanem egy hatalmas magyarázat Istenről. Addig nem vált ismertté, amíg teljes szépségében, dicsőségében, nagyságában és mélységében nem vált megérthetővé.

Ez a név JÉZUS csodálatos neve!

"Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely MINDEN NÉV FÖLÖTT VALÓ; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Filippi 2:9-11).

Kihirdetem a mai napon az életed felett, hogy Jézus neve a félelem felett való!

Jézus neve a koronavírus felett való!

Jézus neve a szükségek felett való!

Jézus neve a betegségek felett való!

Jézus neve a magány felett való!

Jézus neve a depresszió felett való

Jézus neve a veszteség felett való!

Jézus neve a bizonytalanság felett való!

Jézus neve a halál felett való!

Jézus neve a(z) _______________________ felett való! (Helyettesítsd be, ami a szívedet és az elmédet terheli jelen pillanatban, és hirdesd ki hittel!)

Jézus neve MINDEN név felett való!

Részlet Reinhard Bonnke: Hit: A kapocs Isten erejéhez című könyvéből, 20. fejezet.

6. NAP
AZ ÚR FÉLELME

A Szentírás kijelenti, hogy van olyan félelem, ami jó, és van olyan, ami rossz. A Zsoltárok könyve és a Példabeszédek 14 alkalommal utal az "Úr félelmére", mint egy pozitív dologra. "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme" (Zsolt. 111:10); "az életnek kútfeje" (Péld. 14:27), és "gazdagság, tisztesség és élet" (Péld. 22:4). Ezzel szemben az 1János 4:18 azt mondja: "A félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben". A 2Mózes 20:20-ban egy mondatban találjuk mindkét félelmet: "Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek".

Hogyan lehet a félelem egyszerre jó és rossz is? A válasz attól függ, hogy MITŐL vagy KITŐL fél az ember. Istent félni a leghelyénvalóbb magatartás. Amikor az ördögtől félünk, az annak a jele, hogy nem féljük Istent, vagyis nincsen hitünk Istenben. Tovább megyek: ha a Sátántól félsz, valójában a Sátánban hiszel! Azonban ha az Urat féljük, ezzel ezt mondjuk: "Végső soron, Uram, te tartasz ellenőrzésed alatt mindent, ezért az életem a te kezedben van, és neked adom át!"

Ha viszont a Sátántól félsz, ez azt jelenti, hogy abban hiszel, hogy ő tartja ellenőrzése alatt a dolgokat, az életed az ő kezében van, és neki adod át magadat... Ez soha nem történhet meg! Ha az Úr félelme van benned, az megőriz téged attól, hogy egészségtelen aggódások gyötrő szorongássá nőjenek fel bennünk, mivel emlékeztet Jézus mindenek fölötti pozíciójára: ő a Királyok Királya és Uraknak Ura. Az Úr félelme összhangban tart minket az igazsággal. Semmi nem okoz nagyobb élvezetet a Sátánnak annál, ha összezavarhatja a látásodat Isten főségéről. Azon mesterkedik, hogy a figyelmedet elterelje az Úrról, és önmagára irányítsa. Neki az okoz gyönyörűséget, ha el tudja hitetni veled, hogy ő osztja a lapokat, és az életed kiszolgáltatott az ő pusztító terveinek. De Jézus legyőzte őt egyszer és mindenkorra a kereszten! Halleluja! A kereszt befejezett munkája nemcsak az Úr győzelmének a jele a Sátán fölött, hanem a te győzelmedé is fölötte! Bátorodj fel! A Példabeszédek 19:23 így szól: "Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonosszal nem illettetik". Azok, akikben a jó félelem van, az Úr félelme, érinthetetlenek!

(Részlet Reinhard Bonnke: Hit: A kapcs Isten erejéhez című könyvéből, 22. fejezet)

5. NAP
KÉRDÉS ÉS FELTÉTEL NÉLKÜLI HIT

A félelem és a hitetlenség nem értelmi válaszok, hanem a szív érzelmi válaszai, amik az Istenbe vetett hit hiányából fakadnak. Ez alatt azt értem, hogy a hitetlenség gyökere nem az elmében van, hanem a szívben.

Sajnálatos módon a "hit" egy vallásos jelentést kapott. Pedig az igazi hit egyszerűen az Isten megbízhatóságának elfogadása: "Hű az, aki az ígéretet tette" (Zsidó 10:23). Azt jelenti, ráhagyjuk a dolgokat Jézusra, kilépünk bizalommal és engedelmeskedünk Isten Igéjének. Az Úrban való bizalom egy fundamentális bibliai alapelv, amit követnie kell a magatartásunknak: "Ha megöl is, bízom benne!" (Jób 13:15).

Jézus azt várja tőlünk, hogy ezzel a fajta hozzáállással és megvallással bízzunk benne. Honnan tudjuk ezt? Nos, a Lukács evangéliumában az alábbi meghökkentő állítást tette: "...megölnek némelyeket tiközületek, és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el" (Lukács 21:16-18).

Mit jelent ez? Azt, hogy elvárja a bizalmunkat, függetlenül a végkimeneteltől. A hit nem pusztán a Szentírás elfogadásának kimutatása, vagy egy tanítás alapos ismerete. Lehetünk bibliailag mindenben korrektek, mégis hiányozhat az Istenbe vetett valódi bizalom. A hit gyermeki bizalom Jézusban, és az életünk teljes átadása Neki. Például ha olyan feltételeket szabunk az imánkban, hogy "Hiszek benned, Isten, ha megválaszolod az imámat", akkor az durva tudatlanságról árulkodik a hit lényegével kapcsolatban.

Látod, Isten nem mindig teszi azt, amiről mi úgy gondoljuk, hogy tennie kellene. Valójában éppen hogy ezért kell bíznunk Őbenne! Ha mindig úgy válaszolná meg minden imánkat, ahogy és amikor mi akarjuk, szükségtelen volna a hit. Emellett emlékeznünk kell arra, hogy Isten Isten, mi pedig nem vagyunk azok. Ha a bizalmunkhoz az szükséges, hogy megértsük, Isten mit miért tesz vagy nem tesz, akkor nincsen valódi hitünk. Isten nem fogad el semmilyen feltételt a belé vetett bizalmunkkal kapcsolatban. Ő a mindenség Teremtője! Ő nem alkalmazkodik a mi kis gondolatvilágunk sémájához csak azért, hogy meggyőzzön minket, hogy higgyünk. Ha nem hiszünk, az mindig csak számunkra veszteség, soha nem neki. Bárcsak soha ne kételkednénk Istenben vagy a felénk való jóságában!
A Zsidó 11:6 így szól: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki őeléje járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik."

A Zsoltárok 34:8 pedig azt mondja: "Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr; boldog az az ember, aki őbenne bízik". Ha teljes mértekben hisszük, hogy ő létezik, hogy jó, és hogy szeret minket, akkor az összes feltételünk és kérdésünk eltűnik. Mint a gyermek, aki édesapja karjában pihen, úgy talál lelkünk nyugalmat Istennél. "Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában pihen az. Az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!" (Zsolt. 91:1-2).

(Részlet Reinhard Bonnke: Taking Action című könyvéből)

4. NAP
AZ IGE A HITÜNK FORRÁSA!

Jézus a problémamegoldás specialistája az emberiség valamennyi ismert problémájára! Ő az Urunk és Megváltónk, gondviselőnk, gyógyítónk, pásztorunk, védőügyvédünk, és a leghatalmasabb védelmezőnk... és a lista hosszan folytatható! Nem létezik olyan probléma, ami meghaladná az Ő erejét! Soha nem fordulhat elő, hogy odamész hozzá egy sürgős imakéréssel, és Ő azt mondaná: "Ó, nem! Ez rettenetes! Mit tehetnénk?" Nincs olyan dolog, amit Ő ne tudna megoldani!

Gyakran azért tud belopózni a félelem a gondolatainkba, mivel nem töltünk elég időt az Isten Igéjén való elmélkedéssel. Jézus mindenre képes! "Mert az Istennek semmi sem lehetetlen" (Lukács 1:37).
Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni: az Isten Igéje a legértékesebb és leghatékonyabb eszközünk, amink van. Az egyetlen válasz a világ számára a Bibliában található. Sokan a folytonos félelem állapotában maradnak. Minden sarok mögött valami visszafordíthatatlan katasztrófát és összeomlást látnak, pedig az egész Biblia, elejétől a végéig Isten kegyelmének, szabadításának és helyreállításának tervéről szól az emberiség felé!

Azoknak, akik Krisztushoz tartoznak, nincs mitől félniük! A félelem ellenszere a hit. Tudod, a Bibliát Isten olyan embereknek írta, akiknek eredetileg nincsen hite. Ezt úgy értem, hogy mindnyájan mínuszból indulunk, ha a hit szempontjából nézzük. Ha nincsen hitünk, a Biblia olvasása létrehozza azt, és ha már van valamekkora hitünk, a Biblia olvasása megnöveli azt! Nem úgy van, hogy először szert teszünk valahonnét a hitre, és azzal kezdjük el olvasni a Szentírást. A Szentírás az, ami létrehozza, bátorítja és növeli a hitünket!

A Róma 10:17-ben azt olvassuk: "A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által". Arra bátorítalak, hogy kérd a Szent Szellemet; vezessen az Isten Igéje olvasásában, és jelentse ki neked az igazságot, miközben olvasod a Bibliádat. Azután elmélkedj azokon az Igéken, amik különösen megragadják a figyelmedet. Gyakran tapasztaljuk, hogy vannak igeversek, amik szinte "kiugranak" a Biblia lapjairól. Hiszem, hogy a Szent Szellemnek ezzel az a szándéka, hogy ezekre még jobban odafigyeljünk. És miközben elmélkedünk az Ő Igéjén, hit kel fel a szívünkben!

(Részletek az alábbi könyvekből: Reinhard Bonnke: Isten ígéretei a reménységről és gyógyulásról, 9-10. oldal; Hit: A kapocs Isten erejéhez; 1. fejezet: Hit mínuszból plusz.)

3. NAP
A GYŐZELEM, AMI LEGYŐZTE A VILÁGOT!

A Bibliában azt olvassuk: "Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét" (2Timóteus 1:7).

Ez az igevers egyértelművé teszi, hogy a félelem szelleme nem Istentől van. Amikor veszély fenyeget minket, a félelem megpróbál belénk költözni. Még a testünk kémiája is megváltozik, amikor érezzük a közelgő veszélyt, amikor a körülmények kilátástalannak és végzetesnek látszanak, vagy amikor a fájdalom kibírhatatlanná válik, és a természetes reakciónk a félelem és az ijedtség.

Tehát, mit tesz az "erő, a szeretet és a józanság szelleme" a félelemmel szemben? Kiszabadít a félelem halálos szorításából, ami megpróbál lebénítani minket. Jöhet a félelem, de nem tudja fogva tartani és megvakítani azokat, akik az Úrhoz tartoznak, mert mi győztesek vagyunk!

"Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1János 5:4).

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézsaiás 41:10).

Jézus azt mondta: "Ne félj, csak higgy!" (Lukács 8:50).

A Biblia egyik legkifejezőbb története a félelemre és hitetlenségre Izrael törzseinek negyven éves pusztai vándorlása. Jóllehet eljutottak az Ígéret Földje közelébe, valójában nem hitték el, hogy be is tudnak oda menni, mert megadták magukat a félelemnek. Tudták, hogy jogukban áll elfoglalni a földet, mert Isten nekik ígérte azt, de a hitüknek volt egy végzetes hibája: a félelem betegsége azt a kevéske hitet is körülölelte, ami a szívükben volt. Míg a félelem uralta őket, a hitük hatástalan volt, és ezért a legtöbbjük soha nem érte el az Ígéret Földjét. Annyira még tellett tőlük, hogy panaszkodjanak a körülményeik miatt, de annyi hitük már nem volt, hogy változtassanak is rajtuk. Zúgolódtak, pedig győzelmi tort is ülhettek volna!

Mózes 12 kémet küldött ki, Izrael törzseinek egy-egy vezetőjét, hogy kikémleljék Kánaán földjét az Úr parancsa szerint (4Mózes 13). Amikor a kémek visszatértek, két különböző jelentést tettek. Tízen a hitetlenség és az elbátortalanítás üzenetével tértek vissza a nép közé, míg a másik két kém hittel teljesen a bátorítás üzenetét hozta: "bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk azt, mert meg tudunk birkózni vele", mondták. Ez valószínűleg az átlag ma is - tizenkettőből kettő hisz, és veszi el, amit Isten számára elkészített. A többi csak sóvárog utána és meghal úgy, hogy soha nem tudta elvenni. Mindig többen vannak, akik telve vannak félelemmel, mint azok, akik telve van hittel... te melyik csoportba szeretnél tartozni?

(Részlet Reinhard Bonnke: Faith: The link to God's Power (magyarul Hit: A kapocs Isten erejéhez) című könyvéből, előszó és a 22. fejezet)

2. NAP
"MEG VAN ÍRVA!"

Észrevetted, hogy időnként úgy tűnik, mintha a szellemi élet magaslatain járnál? Kézzel foghatóan érzed Isten jelenlétét, jönnek a friss kijelentések-olajként árad a kenet, és világosan hallod, hogy az Úr mit szól a szellemedhez. Máskor viszont olybá tűnik, hogy az egek bezárultak fölötted, az olaj kiapadt, és ha van is kenet, azt nem tudod biztosan megmondani. A dicséret alatt nem leszel libabőrös, elfogytak a könnyeid, nem érzel tüzet a csontjaidban.

Az ilyen pillanatokban, amikor az Isten dicsőségének izgalma tovatűnik, és egy szellemi völgyben találod magadat, megkísérthet, hogy megkérdőjelezd mindazt, amivel a hegytetőn találkoztál. Az ördög megpróbálja veled elhitetni, hogy amit korábban átéltél, nem is volt valódi. Ha a hitünket az érzéseinkre alapozzuk, akkor az érzések hullámzása a hitünk ingadozásához vezet.

Amikor a Sátán megkísértette Jézust a pusztában (Máté evangéliuma 4:1-11), azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." A "ha" szó, bár rövid, mégis óriási botránykővé tud nőni sokak számára, mert ebben az egyetlen rövid szócskában az egész hitrendszerük meg tud inogni. Ezért szükséges nekünk az Úr példáját követnünk, és megtagadni, hogy az érzéseinkre vagy az aktuális megtapasztalásainkra hagyatkozzunk, különösen akkor, amikor a kételkedés kísértésével nézünk szembe.

Jézus így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" (Máté 4:4). Minden egyes alkalommal így válaszolt a Sátánnak: "Meg van írva..." Jézus Isten Igéjén állt, és nekünk is ezt kell tennünk! Ez a mi biztos fundamentumunk. Nem számít, milyenek a körülmények, és mik a "ha"-k, vagy hogy mit érzünk az adott pillanatban-az Isten Igéje mondja ki az utolsó szót az életünk bármelyik szakaszában.

Az alábbiakban összeállítottam egy igecsokrot a Szentírásból, és bátorítalak, hogy olvasd fel őket hangosan, és valld meg saját magad és a családod felett! Olvasd el ezeket az igéket újra és újra, amíg csak azt nem érzed, hogy hit és bátorság kel fel a szívedben. Ezek voltak Jézus lőszerei a Sátán elleni harchoz a pusztában ("meg van írva"), és ezek fognak megerősíteni téged is:

MEG VAN ÍRVA: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Fil. 4:19).

MEG VAN ÍRVA: "Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban" (Zsolt. 91:15).

MEG VAN ÍRVA: "Igaz jutalmat arat az, aki igazságot vet" (Péld. 11:18, angol fordítás).

MEG VAN ÍRVA: "Ha a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Máté 6:30).

MEG VAN ÍRVA: "Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek" (Lukács 10:19).

MEG VAN ÍRVA: "Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás" (Zsolt. 91:10).

MEG VAN ÍRVA: "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr" (Zsolt. 34:20).

MEG VAN ÍRVA: "És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt..." (Jakab 5:15).

MEG VAN ÍRVA: "Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt. 55:23).

MEG VAN ÍRVA: "Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket" (Zsolt. 34:8).

MEG VAN ÍRVA: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik" (Zsolt. 37:5).

MEG VAN ÍRVA: "Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja" (Zsolt. 113:9).

MEG VAN ÍRVA: "..örökké tart szeretete!" (Zsolt. 136:1).

MEG VAN ÍRVA: "Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk" (2 Kor. 4:8-9).

(Részlet Daniel Kolenda: Slaying Dragons című könyvéből, 3. fejezet, 58. oldal. A könyv még nem jelent meg magyarul.)

1. NAP
ERŐSÖDJ MEG!

Kivételes időket élünk. Soha nem tapasztaltam, hogy az egész világot ennyire megragadta volna a félelem és a bizonytalanság. A világi szakemberek éppúgy, mint Isten emberei azt mérlegelik, vajon mit jelenthet ez, miért történik, és mikor lesz vége? Én sem tudom az összes választ, de van néhány dolog, amit biztosan tudhatunk. Isten gyermekeiként elérhető számunkra Isten "minden értelmet meghaladó" békessége. Ez nem egy természetes békesség és nem is testi, hanem természetfölötti, amely túl van azon, amit elménkkel és intellektusunkkal fel tudnánk fogni. Ezt fontos megértenünk, mivel amire most szükségünk van, az nem még több információ - a hírcsatornák amúgy is bombáznak minket a negatív hírekkel. Amire szükségünk van, az valami olyasmi, ami a lényünk mélyére hatol, és megerősít minket belülről. Erre pedig egyedül az Isten Igéje képes.

Az elkövetkező 60 napban, Isten Igéjének időtlen, változhatatlan igazságával szeretném "bombázni" az elméteket és szíveteket. Hiszem, hogy az Ige, mint egy mennyei vakcina, védetté tesz titeket a félelemmel, az aggódással és a szorongással szemben. Ezek az igék igazak voltak a COVID-19 (koronavírus) megjelenése előtt, és igazak maradnak azután is, hogy túl leszünk rajta. De az ilyen pillanatokban, mint amikben most vagyunk, különösen is fontos emlékeztetni magunkat ezekre az igazságokra!

Sokan meginognak ezekben a napokban. Sokan kérdőre vonják Istent, és megkérdőjelezik Isten szavát, szeretetét és hűségét. Pedig pontosan ilyenkor kellene minden eddiginél szorosabban megragadni Istent! Eszembe jut egy párbeszéd, ami Reinhard Bonnke és egy beteg, szenvedő ember között zajlott le. A beteg elpanaszolta, hogy "hitkrízisben" van. Reinhard az alábbi választ adta: "Testvérem, a legrosszabb pillanat a mentőmellény levételére az, amikor éppen süllyedsz!" Ha szenvedsz, teljes erőddel kapaszkodj bele az Isten Igéjébe és igazságába - ez a te mentőmellényed! Jézus azt mondja a János 10:10-ben: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

Az Úr itt világosan szembeállítja saját és az ördög eljövetelének célját. Sátán életünkre vonatkozó tervei szöges ellentétben állnak Isten terveivel. Mindenekfelett hiszünk ebben az alapvető igazságban: Jézus azért jött, hogy nekünk életünk legyen, még pedig bővelkedő életünk!

A Szentírás egészén végighúzódva láthatjuk Isten szeretetének megnyilvánulásait az emberiség felé, szavaiban és tetteiben egyaránt - és legkifejezőbben akkor, amikor letette az életét értünk a kereszten. Jézus szeret minket! Az Igéjét biztos Sziklaként adta nekünk, amire állhatunk. Amikor a tolvaj jön és támad minket, akkor rendíthetetlen bizalommal állhatunk Isten ígéretein.

Ami az embereket gyakran sérülékennyé teszi az ellenség támadásával szemben, az az Isten jóságában és az Ő igéjének igazságában való kételkedésük és hitetlenségük. Az immunitás ezzel szemben megvéd a sérülékenységtől, különösen a nem várt vagy veszélyes dolgokkal szemben. Az ördög tudja, hogy nincsen törvényes joga fölötted lopni, ölni és pusztítani, kivéve ha el tudja érni, hogy átadd neki az Isten gyermekeként Istentől neked adott hatalmadat. Az ördög hamis vádakkal, az igazság kiforgatásával, és különösen is a félelem elültetésével próbálja meg becsapni a tömegeket. A félelmet azért használja, mert az különösen hatékony a hit megingatásában. Végül azok, akik engednek a hitetlenségnek, segítenek neki szándéka véghezvitelében. Ha a Sátánnak sikerül elérnie egy embernél azt, hogy az Úrba vetett bizalmát feladja, azonnal kiszolgáltatottá válik a félelem, kételkedés és hitetlenség fertőzéseinek. Úgy válhatunk védetté ezekkel a támadásokkal szemben, ha megingathatatlan hittel ragaszkodunk Jézushoz és az Ő igéjéhez! Az előttünk álló napokban mélyebben megismerkedünk az igazsággal azért, hogy erősen megállhassunk minden támadásban, megerősítve magunkat abban a győzelemben, ami Jézusban az osztályrészünk.

Amikor valakit megfertőz egy kórokozó, és az illető túléli a betegséget, a szervezete megtanulja, hogyan küzdjön meg a fertőzéssel, és attól kezdve immunissá válik rá. Innen van az ismert mondás: "Ami nem öl meg, az megerősít." Úgy gondolom, ez nagyon hasonlóan működik a szellemi életünkben is. Ahogy éljük az életünket, legyőzve akadályokat és nehézségeket, győzelmeket aratva, kéz a kézben járva Jézussal, egyre erősebbé válunk, szellemileg egyre ellenállóbbá és a hitben gyakorlottá. Ezért olyan fontosak az olyan időszakok, mint amikben jelen pillanatban is vagyunk. Gyakorló terepe lehet azoknak a még nagyobb harcoknak, amik a jövőben várnak ránk. Jeremiás ezt kérdezte: "Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mi módon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?" (Jer. 12:5, Károli Gáspár fordítás)

Csatlakozz hozzám az elkövetkező 60 napban, és nézzünk szembe együtt a félelem nevű kórokozóval, és irtsuk ki magunkból az Isten Igéje védőoltásával! Használja Isten életünknek ezt a szakaszát arra, hogy a szívünkben minden eddiginél megingathatatlanabb bizalom épüljön fel Isten iránt.

(Részlet a Slaying Dragons című könyvből, 3. fejezet, 44-45. oldal)